"A marseillei rendorkapitány eloszobájába udvariasan nyitott be egy középkorú, eroteljes férfi, akinek egyenes, büszke tartása az elegáns polgári ruhában is elárulta katona-voltát. Barna arcáról a zuáv-csapatok valamelyik tisztjének lehetett volna tartani, ha a piros fez, melyet félrecsapva viselt, nem mutatta volna, hogy török. A szolgával beküldte névjegyét a rendorkapitánynak, aki ezt olvasta róla:
YERBA EZREDES a párisi török nagykövetség katonai attaséja.
Természetes, hogy az elokelo látogatót azonnal bevezették a rendorkapitányhoz, aki udvariasan megkínálta ot hellyel és elozékenyen kérdezte:
? Miben lehetek szolgálatára, ezredes úr?
? Nagyon bizalmas és kényes dolog hozott ide, ? kezdte a török, ? de az ön kipróbált zsenialitása, melyrol már annyit hallottam, reményt nyújt arra, hogy a látogatásom teljes eredménnyel fog végzodni?
A marseillei rendorkapitány hízott ettol a dicsérettol és nagyképuen fölfújta magát, miközben a ravasz és hízelgo török így folytatta:
? Nagyszabású, körmönfont lopásról van szó, amely azonban: és ez a különös! lehet, hogy nem is lopás?
? Ezt nem értem! ? vágott közbe a rendorkapitány hüledezve. ? Lopás, és mégse lopás?
? Azonnal megmagyarázom, ? mosolygott a török. ? Íme, az elozmények. Két fiatal francia bejutott valahogy a Yildiz-kioszkba s a fölséges Abdul Hamid megajándékozta az egyiket a gyémántos Medzsidje-rend csillagkeresztjével, melynek három-négy millió frank az értéke?"