1928-as regényében Móricz különös módon a millenniumi idokbe helyezi vissza a cselekményt, így fohose, Szakhmáry Zoltán mintha egy osidok óta mozdulatlan tájba csöppent volna a maga újító törekvéseivel és vágyaival. De megfordítva is igaz: mintha mindaz, amire kortársként ismerhet az olvasó, valahogy a múlt ködében lebeg. Törekvés és vágy: a Móricz-konfliktusok kettos képlete ebben a muben is munkál, hiszen a változtatni akaró ?közember? a megromlott házasságán is túl akar lépni, kedvesével kezdene új életet. Mindkét akarat szégyenteli kudarcra van ítélve, Szakhmáry Zoltánnak ?kiútként? csak az öngyilkosság marad. Az Úri muri dilemmái idotlenek, az olvasót egy mai dzsentrivilág fojtogató légköre veszi körül.