Hősök, akiket képességeik vitézi porondra, heroikus, sőt uralkodói szerepre tesznek alkalmassá, lelki alkatuk viszont a magányos, sérülékeny emberé, a bujdosóé – az áldozaté. „Kosztümös”, nagy történelmi játékok egy csöndesen önérzetes költő tollán.
Weöres Sándor egy ritkán idézett versében (Negyedik szimfónia. Hódolat Arany Jánosnak) ezt a kettősséget így jellemzi:
„Búborék-alakok
gyülekezve kelnek,
habjai a benső, álomi
tengernek,
játszva szelíd szűzet,
daliát, vad rémet,
hajdanként mutatván,
mit nem ád az élet.”