Kriza János 1863-ban megjelent Vadrózsák c. népköltési gyujteménye óta az irodalmi köztudatban a székely népballada különleges rangot nyert# az egész magyar balladaköltészet szépségeinek és gazdagságának legméltóbb képviselojét szokás tisztelni benne. Több mint száz év alatt balladaismereteink földrajzilag és történetileg egyaránt nagymértékben kitágultak, ámde minden újabb gyujtés után bizonyosabbá vált, hogy a legtöbb klasszikus balladát valóban a székely folklór orizte meg számunkra, ide számítva a székelységbol kivált csángók és bukovinai székelyek folklórját is.
Kriza jeles munkatársai (köztük Gálfi Sándor, Ürmösi Sándor) és kortársai (Gyulai Pál, Szabó Sámuel, Vass Tamás és mások) után a századforduló tájáig a székely balladagyujtés munkája foleg Benedek Elek, Sebesi Jób, Mailand Oszkár, Versényi György és Kanyaró Ferenc nevéhez kapcsolódott. A múlt századi gyujtésekbol állította össze Benedek Elek Székely népballadák c. válogatását (Budapest, 1921), amely jelen kötetünk alapjául szolgált.