Kik ezek a rokonok?, ki ez a kedves alispán, ez a finom polgármester, ez
a jóságos takarékigazgató, és a többiek? Az uralkodni tudók társasága,
mondja Móricz, azoké, akik Árpád óta osztozkodnak itt a hatalmon, akik
fölényes biztonsággal, s jókedvu furfanggal védekeznek a kinn rekedt
szegények, s a betolakodó új rokonok ellen, s akiknek zárt uralma mintha
minden társadalom zártságát és uralmát jelképezné, a kizártakkal, a
magányosokkal a rokontalanokkal szemben. Kopjáss aki szép tiszta
szándékokkal indul útnak, hogy aztán mint oly sokan már a hatalom
küszöbén megrészegedjen, s fontolgassa, o szívjon-e vagy az o vérét
hagyja-e szívni. ? Elobb utóbb bizonnyal hozzáidomult volna a
többiekhez. Csakhogy a régi, a vérrokonság amelyet magával cipel az
újhoz, idejekorán ráakaszkodik, és visszarántja ? s mint egy szabályos
tragédiában nem bune csak gyöngesége buktatja el ?" (Gyergyai Albert)