„Óh, ti gyerekek! Húsz, harminc, negyvenesztend?s gyerekek! Ti nem is tudhatjátok, hogy mi a szerelem! Az ifjú szerelme tigris, de az öreg ember szerelme boa constrictor! Láttatok már boa constrictorokat a mézesheteikben? Én láttam elégszer Kelet-Indiában. Az a szerelem!
Akárhány esetet tudok, mikor a gyerek tüzesen udvarol a b?bájos hölgynek, s mikor aztán a szívhölgy azt mondja neki: ?Jól van: hát legyek a tied!? – akkor a gyerek megijed, sarka közé kapja a földet, s úgy elszalad, hogy sohasem látják többet. – De mikor az öreg emberhez így szól a bálványn?: ?Itt a kezem!?, az nem fut el, hanem azt mondja:
?Tartom az egészet!?
S ez az igazi!
A szerelem mámorának meg kell el?zni a hideg szertartásokat.
Valami istenít? érzés van abban, hogy szeret a n?, nem azért, hogy ?férj? leszek, hanem azért, hogy ?férfi? vagyok.
Akkor ittasít a csók, amikor még nincs szentesítve. Húsz évi aszkéta élet után az els? csók!
Hogy fut annak a tüze át egyszerre minden idegen! Az új életre támadt szív kergeti a vért az erekben!
Ne trombitáljon az ítélet napján az arkangyal, hanem csókokat csattogtasson. Arra a hangra következik a feltámadás!
Min? királyi érzés az, hogy a világ legszebb asszonya az enyim! Enyim testestül, lelkestül, miel?tt pap, táltos, anyakönyvvezet? hozzákötözött volna.”