Móricz Zsigmond életmuvének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe veheto Móricz-monográfia, az ?újraolvasó? tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekmuvek fölfedezésére és a közismert ? inkább csak emlegetett ? munkák élményteli befogadására. ?A nótás, dínom-dánomos magyar tönkremenés példázata kíván lenni? ? írta Móricz egy ajánlóban arról a regényérol, amelyet az Úri murival párban a legvadabb, leglázasabb dzsentri-ábrázolásként emlegettünk minduntalan. Pedig a Kivilágos kivirradtig (1924) egyfajta írói szintézis: a mindenkori pótcselekvések, az emberi és animális lét átjárásai, az értelmes emberi élet fenyegetettsége, s persze az elfojtott, eltorzuló érzékiség, a házasság intézményének válsága mind-mind idotlen témái Móricznak. Móricz radikális modernsége mutatkozik meg a regény lapjain, mint ahogy bátor kísérletezonek bizonyul a Forró mezokben is: az ún. elitmuvészet ötvözése ez a regény az ún. kommersz mufajokkal, azaz a társadalmi analízisé a krimivel. A Forró mezok (1929) tulajdonképpen detektívregény, egy megtörtént és földerítetlenül maradt gyilkosság nyomán bravúros poénnal záruló fikció ? az ismert Móricz-i, vidéki televényben. Itt már a Rózsa Sándor- kötetek felé tájékozódó íróval találkozunk, aki utat keres megfogyatkozó közönségéhez, nem akármilyen színvonalon.