"Ezzel a kötetével Karinthy új mufajt teremtett, amelyet o maga irodalmi karikatúrának nevezett. Az egyes, paródiaszeru írások nem csupán a mu stiláris sajátosságait veszik célba, hanem az írók egész munkásságáról, alkotómechanizmusuk szerkezetérol, értékükrol, az irodalmi életben elfoglalt helyükrol festenek kíméletlenül oszinte, mindig szellemes és rendszerint találó képet. Ez a könyv Karinthy mindmáig legnépszerubb kötete. Már elso megjelenésekor túlszárnyalta olvasottságában azokat az írókat, akiket muvében parodizált, persziflált. (Sokan e muvébol vélték megismerhetni Adyt, Babitsot, Kosztolányit stb., ma sokan csak Karinthynak köszönhetoen tudnak valamit Szabolcska Mihályról, Pósa Lajosról, Pekár Gyuláról és társaikról.) Szerepelnek benne a fohosök, a Nyugat elso nemzedékének nagyjai, valamint az ellenlábasok, a kor legavittabb konzervatívjai, ugyanakkor kitekint a klasszikusokra (pl. Petofi, Mikszáth), de a világirodalomra is (Zola, Wilde, Rostand stb.). Karinthy nem a különösebben gazdag szófantáziával rendelkezo írók közül való, változatosságának oka sem stílusa "önálló" láttató erejében rejlik. Sokkal inkább minden helyzetre, nyelvezetre, hangulati indíttatásra vonatkozó tökéletes beleérzoképességében, melyhez páratlan képzeletgazdagság, magasszintu humor társul, innen szokatlan méretu sokoldalúsága, szertelen szellemi kalandjainak gazdagsága. " (Legeza Ilona, legeza.oszk.hu)