?Így történt ezelott húsz évvel is K? városában nagypéntek napján, mely nap csak annyiban különbözött egyéb tisztességes hétköznapoktól, hogy e napon sem veres, sem fehér, sem semmiféle nemzet színét viselo bort egy igazhívo is nem szokott inni a nagy kiterjedésu városban, hanem ? a városon kívül. Örömünnep napja volt ez, mely öröm nem hagyta magát a gerendák és sárfalak közé szoríttatni, hanem kivitette magát a szabad mezore, melynek köröskörül csak a láthatárba olvadó mennyország a kerítése, s fejével az egeket verdeste.
Már reggeli kilenc órakor írmagul sem lehetett az említett város falai közt épkézláb embert találni. Ifjak és vének, nok és férfiak, gyalog és lóháton, egymásba csibbenkedve, egymást megelozve és egymást siettetve vágtattak, nyomultak, és törekedtek ama hosszú térségen kifelé, mely sárba és porba öltözködve a városon belol szokásnál fogva neveztetik utcának, innét pedig kiérve, anélkül, hogy jellemén legkisebbé is változtatna, kocsiút nevet visel, s a szolok közé visz, melyek nem csekély távolságban fehérlenek a meggy- és cseresznyefák virágaitól.?