A regény cselekménye öt debreceni diákot állít elénk: Jenoy Kálmánt, Barkó Palit, Bíróczi Sándort, Borcsay Mihályt és Csuka Ferit. A rebellis szellemu "csittvári krónika" szerkesztéséért kicsapják oket a kollégiumból, s az öt fiú elindul "abba a végtelen semmibe, aminek világ a neve". Innentol kezdve Jenoy Kálmán sorsa kerül a történet középpontjába. A többiekre akkor vetodik fény, amikor vele találkoznak, útját keresztezik vagy kibontakozását segítik. Kálmán költo akar lenni. Nagy tervei elé azonban szüntelen akadályok gördülnek. Nem a megélhetés nehézségei, hiszen dúsgazdag nagyanyja mindennel ellátná, s fényes közéleti pálya lehetoségeit csillogtatja elotte. Ám a veszély éppen ezekben rejlik, félo, hogy a könnyebbik megoldás felé hajlik majd. Eloször egy kacér fiatalasszony, Katinka feledteti vele a célt, aztán Decséry foispánék szolgálatában az érvényesülés vágya érinti meg. A drámáját fogadó közöny is arra ösztökéli, hogy hagyjon fel próbálkozásaival. A végso kísértés a legnagyobb: festeni kezd, és szép sikert ér el. Emiatt még nem kellene szakítania sem nagyanyjával sem eddigi életmódjával. De színészbarátai nyomorúságát hallva Kálmán hazajön olaszországi festo-körútjáról. Végleg az írásnak szenteli magát és vállalja nagyanyja sírig tartó haragját.