Erdély - Tündérkert

(E-könyv)

Móricz Zsigmond életmuvének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe veheto Móricz-monográfia, az ?újraolvasó? tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekmuvek fölfedezésére és a közismert ? inkább csak emlegetett ? munkák élményteli befogadására. Az Erdély-trilógia a XX. század egyetlen magyar nagyregénye. Elso kötete, a Tündérkert 1922-ben jelent meg, s ennek többszöri átírásai, rövidítései, visszatoldásai közepette csak 1935-re készült el A nagy fejedelem és A nap árnyéka. A nagyregény titulusát persze nem az évtizednél hosszabb írói vajúdás és az impozáns terjedelem indokolja, hanem a történelmi ido és a mitikus-mesei ido hatalmas ívu keveredése. A XVII. századi Erdély békétlen békéje, örökös háború elotti-alatti-utáni állapota a mindenkori Magyarország kiútkeresését modellezi, az erdélyi szétszakítottság a Trianon utáni közérzetet idézi föl. Ám ha az olvasó nem a történelmi tényekre és párhuzamokra figyel, elbuvölheti  két tükör-portré: a szertelen, önkontrollt nélkülözo, de merész alkat (Báthory Gábor) és a fontolva haladó, józanul építkezo, de görcsös, kételyek nyugözte karakter (Bethlen Gábor) archetípusai, mellettük Móricz visszatéro két asszonyi alap-figurája, az eros, de rideg no (Károlyi Zsuzsánna) és az ellenállhatatlan nostény (Báthory Anna). A trilógia egyedülálló, saját mesenyelven szólal meg, túlzás nélkül állíthatjuk: e személyes élet-vallomás és egyszersmind kollektív számvetés a magyar epika egyik csodája.