Egy az Isten

(E-könyv)

„Minden oldalról megindultak a francia csapatok a majorépületet
visszafoglalni. Támadásra hívó trombiták recsegése hangzott a magaslatok
fedett utain. A dobok riadót vertek. Maga a császárgárda jelent meg
a csatatéren.

– Hadd jöjjenek! – szólt a parancsnok. – Tízszeres er?vel is megküzdünk
itten. Visszaverjük ?ket, míg saját csapataink utánunk érkeznek!
Tüzet, fiúk!

Most aztán Manassé csendesen ingatva a fejét tagadólag intett, s arra
minden katona lábhoz eresztette a fegyvert.
– Mi ez? – szólt elbámulva a parancsnok.
Manassé fölemelte az öklét az ég felé, fölnyújtott hüvelykujjal, s azt
mondta:
– Egy az Isten!

S arra társai mind azt tették, és azt mondták:
– Egy az Isten!
– De hát mit jelent ez?
– Az Isten, aki megtiltotta az emberölést.
– De ti katonák vagytok, csatatéren álltok!
– Megálljuk helyünket, megyünk, ahová küldenek, meg tudunk halni,
de embert ölni nem.
– De hisz akkor az ellenség öl meg benneteket.
– Azt ? teheti.
A parancsnok fenyeget?zött, sírt, könyörgött, mind hasztalan. Mindenre
azt felelték neki, hogy ?Egy az Isten!? Parancsolni lehet, hogy
l?jenek, de csak l?porveszteség lesz, ?k a leveg?be fognak l?ni. ?Egy az
Isten!? És senki sem tett egy lövést is a közeled? ellenségre…”