Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József (1887-1919) magyar író, orvos, zenekritikus. Kosztolányi Dezso unokatestvére.Bródy
Sándor biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással. 1906-tól
a Budapesti Naplóban jelentek meg írásai, de más lapokban is publikált.
A Nyugatnak 1908-as alapításától munkatársa volt. Ugyanebben az évben
jelent meg elso novelláskötete, A varázsló kertje. 1909-ben
orvosi diplomát szerzett, majd Budapesten az Elme- és Idegkórtani
Klinikán kezdett dolgozni. Idegorvosi munkásságának kiemelkedo alkotása
az Egy elmebeteg no naplója, mely ? saját naplóját leszámítva ?
egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy paranoiás no
kórképét írta meg, melyben a hagyományos pszichiátria és a
pszichoanalízis szempontjai keverednek. Csáth tudatosan rászokott a
morfiumra, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Szenvedélyét
azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása
alatt szerzett élményei irodalmi muvein erosen érzodnek, melyekben az
ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi
megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. 1911-ben jelent meg a Délutáni álom címu elbeszéléskötete, amelyben többek között ezen tapasztalatokat dolgozta fel.A
leszokást elosegítendo falusi orvos lett Földesen, majd Regocén, de a
gondok csak fokozódtak. Környezetével megromlott a kapcsolata,
fokozódott paranoiája. 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták.
Miután megszökött, lelotte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg
elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria
Közkórházban ápolták. Nem sokkal késobb pantopon-túladagolásban meghalt.Munkássága nagy hatást gyakorolt a késobbi írógenerációkra, így több követoje is akadt.(Forrás: Wikipédia)