?Egy regényemben sem igyekeztem a kort, melyben történetem meséje
fejlodik, annyira híven ecsetelni, mint Az új földesúrban.
Azok az alakok valóban mind itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyt
le a szemünk elott, magunk is szerepeltünk benne, ennek a komikuma és
tragikuma mind valóság.
Az egésznek az eszméjét egy nevezetes ötlet adta.
Én láttam egy este Haynau tábornagyot (a nyugalmazottat) magyar
ruhában, széles szalagú darutollas túri süveggel a fején, a legkizárólagosabb
magyar urak társaságában megjelenni. Még élnek többen, akik
hallották tole ezen eros mondást: wir Ungarn lassen unsere Rechte nicht
confisciren! Már akkor a nyugalmazott tábornagy magyarországi földbirtokos
volt.
Ehhez a néhány szóhoz is magyarázat kell: magyar ruhában, széles
szalagú darutollas túri süveggel.
A Bach-korszakban annyira ment az állambölcsek figyelme, hogy még
a magyarok öltözetére is kiterjedt. Miniszteri rendelet folytán betiltatott
a széles szalagú kalapok viselése, de különösen a tollviselés a kalapok
mellett. E klasszikus rendelet végrehajtására az alföldön éppen egy
magyar nemesi családból származott kerületi fonök vállalkozott, aki sok
századon át érdemekkel tetézett osi családnevét Bonyhádyra változtatta,
s aki az országos vásárokon szedette le a kalapok mellol a tollakat, amiért
aztán megörökíttetett az országszerte énekelt népdalban:
Kecskeméten kidobolták, Hogy a tollat ne hordozzák. Most a tollat ketto
szedi, Amsli zsidó s a Bonyhády??