Gárdonyi legkedvesebb (egyben legjellemzobb) írásában apró, összefüggo képekben ábrázolja magyar falut. Az író nem a száraz tényeket, hanem benyomásait, érzéseit vetette papírra. Az elmaradott vidéket feszíto ellentétek, nyomor helyett inkább a derus, csendes hétköznapok, a békés vidámság, egyfajta romantikus szemlélet uralja a képet. "...Gárdonyi szubjektivizmusa mindent körülölel. A romantika vak vagy torzító, Gárdonyi józan álmodozó és tudatos képzelodo." (MEK) A kötetben helyet kapott két további összeállítás írásaiból, amelyek Gyermekkori emlékeim és A névtelen zseni címeken ismertek.