?Az események, miket e regényben leírtam, alapvonalaikban mind igazak. Kevesen fogják már azokat ismerni, mert hiszen az újabb kor jobban elfelejti a régi halottjait, mint gazdag örökösök eltemetett osüket. A vallási villongás, miután országosan lecsendesült, még azután sokáig fenntartotta magát egyes hatalmasak akaratában. Errol a mai idoknek már fogalma sincsen.
És én nem tudom, hogyan van jobban, így ahogy most élünk, vagy ahogy elodeink éltek? Nem voltak-e azok sokkal tiszteletreméltóbb emberek, kik akkor egymással a hit ügyeiért küzdöttek, mint a mostaniak, kik nem is tudják, hogy hisznek-e még valamit? Az akkori szent fanatizmus helyét felváltotta a mostani közöny. Azért sokan nem fogják érteni azt, hogy mint lehetett egy keseru átoknak, amit ember kimondott, ember fejére leszállani, mégpedig az átkozóra úgy, mint az átkozottra.
A kor ingerültsége kimagyarázza azt.
Regényünk két hose, a két osz antagonista olyan kornak volt képviseloje, mely eros szenvedélyében egymást felemészteni hivatott. Csak e különös erok tusája adhatta meg a késobbi nyugalmat a közéletnek, melynek akkor a hit volt foérdeke??