Arany János (1817-1882) - Vörösmarty és Petofi mellett a XIX. század legnagyobb költoje, s mindmáig legnagyobb epikusunk. Földmuves családból született, a debreceni kollégiumban tanult, de 1836-ban félbehagyta tanulmányait, és felcsapott vándorszínésznek. Félesztendei nyomorgás után hazatért Nagyszalontára, segédtanító, községi írnok, majd jegyzo lett. 1847-ben a Toldival országos pályázatot nyert, egyik napról a másikra híres költo lett, s barátságot kötött Petofivel. A szabadságharc idején a Nép barátja címu lap társszerkesztoje volt, toborzó-dalokat írt, s néhány hétig nemzetori szolgálatot teljesített. Világos után egy ideig nevelosködött, 1851-tol a nagykorösi gimnáziumban tanított. 1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd az Akadémia titkára és fotitkára lett. Élete utolsó évtizedeit megkeserítette leánya korai halála, a kiegyezés, amellyel nem értett egyet, s az utána kialakult politikai légkör. Epikus muvei mellett bensoséges hangú, oszinte lírája is örök értéke marad irodalmunknak.