?Egy fiatal hajóshadnagyot sikerült visszaszerzodtetni az Adria-gozöshöz,
másodkapitányi minoségben.
Ettol az ifjú tengerésztiszttol kaptam e kéziratcsomagot, melynek tartalmát
regényemben felhasználtam. Ez hála volt tole azért a buzgóságért,
amit a magyar ifjak visszanyerése érdekében tettem. Pedig nem is
én tettem.
A jegyzetei elé a fiatal tengerész egy rám nézve kötelezo kikötést csatolt.
Hogy regényemben neveket ne említsek, se geográfiai helymeghatározást,
miután ot becsületszava kötelezi, hogy se a történetben muködo
személyek kilétét, se a történet színhelyét senkinek elárulni nem fogja.
Annálfogva most olvasni fogunk egy regényt, melyben senkinek sincsen
neve, a történet helyét nem lehet kitalálni, hol van? Mindent csak
sejteni lehet, lélektani megnyilatkozásokból találgatni, és a végén mégis
lehetonek, természetesnek fogja ezt mindenki elismerni.
Hiszen történtek már hihetetlen események a világon.
De megtörténtek.?