Az olvasó talán hajlamos kategóriákban gondolkodni: a költo az költo# az író az író. Álljon elottük cáfolatul ez a kötet, a más területeken is kiválót alkotó Ady Endre összes novelláinak gyujteménye.
Számos, vagy mondhatni inkább: számtalan 20. század eleji újságban, folyóiratban jelentek meg ekkor tárcanovellák, az igen népszeru zsurnaliszta stílusban. Saját megfogalmazásában ??nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért?? ? aminek némileg ellentmond a ?Tíz Forint volegénye? címu oszinte, önironikus vallomása. A lapok valóban heti rendszerességgel elvárták munkatársaiktól az eloírt penzumot ? legyen az riport, kritika, úti beszámoló vagy költemény. S ez látni valóan jót tett a kezdetben romantikus-balladisztikus irályban bontakozó (botladozó) prózájú Adynak.
Élményt ad, ha idorendben követjük a folyamatosan csiszolódó, érlelodo írásmuveket. Évrol évre érik témáiban, szemléletben# a gyermekkori benyomásoktól a szélesebb világlátás felé nyílik írói horizontja ? egészen az életrol való, reménytelen lemondásig.
Nem kötelezo mindenben egyetérteni vele. Ha megelégeljük a rosszlányok és hutlen asszonyok végtelen variációjú históriáit, felüdülhetünk a bibliai Krisztus-történetek kissé átfogalmazott változataival, kedves, papi környezetet idézo írásaival.
Ahogy a világháború évei elkövetkeznek, elfogy, szinte megszunik a novellatermése, közben viszont költészete boven kárpótol.