?Bródy Sándor 1907-ben írta meg A tanítónot, e falusi életképet
három felvonásban, melyet legkiérleltebb színpadi muvének tartanak.
Osbemutatója 1908-ban volt a Vígszínházban, mégpedig nem kevés, a darab
terjedelme, s foleg pesszimista lezárása miatti huzavona után (Bródy
végül beletörodött abba, hogy happy endinggel kell zárulnia a darabnak,
amit maga azonban ?limonádés?-nak nevezett), a bonyodalmak még késobb
is folytatódtak a magyar faluról. Tóth Flórának, a friss diplomás,
lelkes eszméktol vezérelt tanítónonek a társadalmilag vele szembenálló,
ot erkölcsileg megalázó poros faluban, ahonnan végül ? hogy emberi
tartását megtarthassa ? mindenképpen mennie kell, csupán egyetlen hozzá
hasonló, a tanítóno pártájára álló szellemi-lelki társa akadhat, a
szegény és kilátástalan sorsú Tuza tanító. Komoly embernek vallja magát,
tudósnak, aki huszonkét évesen kapta meg középiskolai tanári oklevelét,
de aki kénytelen vidéki tanítónak állni, ha meg akarja keresni a
kenyerét. Szürke, nekikeseredett fiatalember, beválthatatlan tudósi
reményekkel. Bródy novellák sorában és színpadi muveinek is nem egy
darabjában foglalkozik a tehetséges és lelkes fiatal értelmiségiek
pályájának indulásával, sorsukkal. Hosei között azonban alig akad olyan,
akinek életpályája így vagy úgy ne fulladna kudarcba, nem egyszer
tragédiába.?
(Forrás:
www.nyest.hu)
?O volt az egyetlen nagy író, aki igazán, testtel, lélekkel modern volt. (?) Hatalmas, eredeti egyéniség volt, aki a ma legnagyobb problémáin töprengett (?) Csupa tuz, csupa láz, csupa élet volt. A korhadt, régi irodalom mellett mindig a finom pszichológiát, az eredetiséget képviselte. Igen, Petofi óta ily érdekes magyar írói egyéniség nem élt még!?
(Kosztolányi Dezso)