A szelistyei asszonyok és más elbeszélések

(E-könyv)

Az író kései - 1901 és 1903 között írt - három kisregényét tartalmazza a kötet. Mikszáth-ot ebben az idoben egyre többet foglalkoztatta a romantikán túl a mélyebb valóságábrázolás. Valamennyit az író szélesen áradó, mesélo, anekdótázó humora és alakformáló realizmusa hatja át. A címadó kisregény (1901) történelmi környezetben játszódik, romantikus, népmondai ihletésu. Pajzán históriája, érdekes-szép meséje Mátyás király alakja köré fonódik: a török elleni harcok miatt férfi nélkül maradt szelistyei asszonyok nem nyugszanak bele helyzetükbe, és új férfiakat kérnek a királytól. El is küldenek hozzá "mustrába" három gyönyöru asszonyt, igaz, egyik sem szelistyei. Mikszáth lebilincselo közvetlenséggel meséli el a rájuk váró eseményeket, a csalás kiderülését és következményét. A Páva a varjúval (1894) "pávája" szép, körülrajongott grófno, aki egy fiatal katonát tesz tönkre azzal, hogy az egyszeru embert kapitánnyá, majd férjévé teszi. A házasság azonban - Mária Terézia udvari etikettjétol is megzavarva - nem sikerül. Az anekdota csattanója: a válás után Nagy Jóska, a "durva káplár" visszatér régi, hozzávaló Borcsájához, de így sem találja már a boldogságát, ahhoz "finnyás kapitány" lett. A Sipsirica (1902) nemcsak e kötet legélesebb hangú írása, egyébként is Mikszáth leggyilkosabb szatírái közé tartozik. A történet a legkedélyesebben indul: a Páva vendéglo asszonyának s szépséges leányának férfiszemek kísérte cseperedésével. Az álszent vendéglosno pénzért eladja lányát (sipsirica lengyelül bakfist jelent) a "köztiszteletben álló", öreg élvhajhász foúrnak, s a barbár üzelmeiket leleplezo Druzsba tanár urat orültnek nyilvánítja a társadalom. Ez a történet már nemcsak egy anekdota kiszínezése, hanem a századvég feudális önkényének idoszeru bírálata.    (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetoi. http://legeza.oszk.hu)