?Mik voltak hát azok a táblabírák? Jelent ez a szó valami egyebet is,
mint a puszta csúfolódást? Igazán lett volna ido, mikor az ember ezt a
címet a neve mögé írta, anélkül, hogy mások mosolyától féljen? Tettek
volna ezek az emberek még valamit egyebet is, mint hogy átaludták a
munkaidot, ragaszkodtak a maradáshoz, tartóztatták a sietoket, s éltek
a gondtalan uraságnak? Ki tudja hát megmondani, mik voltak a táblabírák?
Ezek a bebalzsamozatlan múmiái egy piramidtalan kornak, ezek az
eleven petrefaktumai és fosszíliái egy özönvíz elotti világnak, mely úgy
elsüllyedt, mint Solon szerencsés szigetei, mint a mesés hyperboraeok
országa??
?Óh, az valóban sajátságos világ volt!
Még akkor a gondviselésnek nem volt olyan közvetlen érintkezése az
emberi ügyekkel, sok volt rábízva a magányosokra, egy jó szív, egy bölcs
fo, egy eros kéz sokat ért akkor a világban.
Ha közvész, ha Isten csapásai látogatták az országot, folyók kiáradtak,
mostoha évjárás volt, jégeso, tuzvész, ragály rémíté a népet, kiknek szívét
szólítá fel a könyörület áldozatokra? Kikhez fordult a közfélelem vigasztalásért?
A régi jó táblabírákhoz.
Ha ércakarattal, törhetlen lélekkel kellett küzdeni e rokontalan nép
nemzeti lételéért, ki pazarlá erejét a tettek legfáradságosabb mezején?
A régi jó táblabírák.
Bölcsességgel ? kevés pénzzel ? sok becsülettel ki igazgatta a közügyeket,
ki ügyelt az igazság szentségére, ki torolta meg a magánsérelmeket?
A régi jó táblabírák.
Ki orizte meg a nép szuz erkölcseit, mívelodési hajlamát, szent honszeretetét?
Ki járt legelol vallás, tudományok, erények utain?
A jó öreg táblabírák??