"Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Els? novelláskötete már 1900-ban megjelent, de els? sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a m?ve, amelynek népszer?ségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapvet?, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követ?je volt, és ?nyugatos? volt m?vészi szándékának mélyén is, a m?vészetr?l alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a t?n? és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremt? életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezs? és Tóth Árpád költészetében érte el.
A Régi ház révén vált ismertté és népszer?vé ez az egyáltalán nem népszer?ségre született tehetség. Akkoriban, - gondolom igazságtalanul, - azt vetették a szemére, hogy könyve túlságosan hasonlít a Buddenbrooksra. Pedig a hasonlóság csak felületi, csak a témára vonatkozik, csak abból áll, hogy a Régi ház is a családregények tipusába tartozik és hogy ? is egy hanyatló patricius-család történetét mutatja be. De hangulatban, kifejezésben, tehát a lényeges dolgokban Tormay Cecile impresszionista, lírai színezet? szó- és hangulat-m?vészete semmi rokonságot nem mutat a fiatal Thomas Mann széles naturalizmusával. Az igazi mester, azt hiszem, Jens Peter Jacobsen lehetett. Jacobsenben van ennyi beteg szépség, halál-nosztalgia, pusztulás-zene a mondatok ritmikájában, a hasonlatok színezésében. A Régi ház pesti patriciusai a magyar irodalom legészakibb, legskandinávabb figurái. Akkor kor-áramlat volt ez a ?szeptemtrionalizmus?, ahogy az összehasonlító irodalomtörténet egy régebbi, de hasonló jelenséget nevez - mindenesetre Tormay Cecil volt a legérdekesebb magyar képvisel?je.
A patricius-világ eléggé ritka irodalmunkban, ahol els?sorban a gyökeresebb nemesi és paraszti mili? uralkodik, azután pedig a kispolgár naturalisztikus ábrázolásra alkalmas élete. Pedig a régi Pest patriciusok városa volt, csendes és el?kel? - és Tormay Cecile a régi Pest legendáját kereste. De impresszionista módszere és hanyatlás-romantikája túlságosan elmosta a kontúrokat: a Régi ház, amelyet rajzol, állhatna bármely északi városban, ahol folyó van vagy esetleg tenger. A századközépi, a Krúdy-el?tti Pest legendája felé csak útmutatást adott, m?ve még teljesít?re vár. Íróink Pestb?l általában csak azt szokták megragadni, ami modern vagy parvenü benne, ami aktuális és ?világvárosi?, Tormay Cecile els?nek eszmélt rá, hogy meg kellene keresni a gyökereket, a történelmi Pestet." - Szerb Antal