Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. ? Mátraháza, 1937. április 2.) íróno, mufordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.
1900?1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elosegítették.
1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bunök címu muveit. Elso sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.
1914-ben írt A Régi ház címu családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el.
1918. október 31-étol 1919. augusztus 8-áig terjedo idoszakról szól a Bujdosó könyv (1921?22) regénye.
1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címu folyóiratot.
Az 1918?19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevu szervezetet.
1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.
1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmuködés Nemzetközi Bizottságába választották.
1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték.
Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései.
További muvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939).