A történet a forradalom elotti évtizedben játszódik. A Tanussyak,
a Pontay grófok figurái, megyén belüli ?szomszédvár-harcai? a nagy évtized,
a negyvenes évek egyfajta képét nyújtják.
?Hiszen parádét csinálni mai napság is csak tudnak a magyarok. Ebben
rajtuk semmi más nemzet túl nem tesz. Nem is tehet. ? De mi ez
a mostani parádé a hajdanihoz képest, amilyent az öregeink láttak és
produkáltak.
Csak úgy a hírébol halljuk még, hogy volt egyszer egy mágnás, akinek
olyan dolmánya volt, hogy nem látszott rajta a posztó az igazgyöngy
hímzéstol! Hát az a másik, akinek minden dolmánygombja egy-egy repetáló
óra volt, amik hogyha elkezdtek egyszerre ütni, hát az egy kis török
muzsikát adott ki! Hát az az egyházfejedelem, akinek az installációi
bevonulásánál mind a hat fekete lova ezüstpatkóval volt megvasalva,
a patkó mind lógott, ha egy leesett, azt otthagytak a népnek, ott voltak
díszkovácsok, rögtön vertek fel más ezüstpatkót, megint olyan veszendonek
szánva. No, meg aztán az a híres herceg, aki egy ilyen parádéra
Rubensnek egy eredeti vásznát (a vászon be volt mázolva valami festéssel,
megért százezer forintot) felszabatta atillának, azt öltötte fel. ? Hanem
hát mindezeknél híresebb volt az a nagy parádé, amelyben Ponthay
Adalbert gróf úr oexcellenciája részesül vala, mikor bevonulását tartá
Tuhutum vármegyébe, teljhatalmú királyi biztosi minoségében??