A polihisztorként is ismert szépíró Móra Ferenc halála után összeállított kötet 1923 és 1934 között különbözo lapokban megjelent cikkeinek gyujteménye. Megírási módját és témáját tekintve egyaránt gazdag változatosságot mutat, de címébol következoen mind a tudomány tárházából merít, a nyelvészettol, a pedagógián át egészen a botanikáig roppant széles skálán. Mint o maga bevallja, amolyan ?félbemaradt egzisztencia?, ifjúkorában mindenbe belekapott, de semminek sem járt a végére, így belole csak ketto válhatott: író vagy múzeumigazgató. S valóban mind a ketto lett, s csapódott az irodalom és a tudomány partjai közt hol az egyik, hol a másik felé, véglegesen egyiken se kötött ki. Örök kíváncsiság hajtja, s a fáradsággal összehordott ténykupacot imponálóan sokszínu, szuggesztív nyelvi formában rögtön igyekszik megosztani olvasóival. Akár egy olasz érmekatalógusban fellelt magyar nevu énekesno száz év elotti viszontagságos élettörténetét nyomozza, akár az 1875-ös esztendorol szóló statisztikai kimutatás még felvágatlan füzetének lapozgatására vetemedik ? minden, mások számára érdektelennek tuno, szürke adathalmazt élettel telivé varázsolja.