Móricz Zsigmond életmuvének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe veheto Móricz-monográfia, az ?újraolvasó? tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekmuvek fölfedezésére és a közismert ? inkább csak emlegetett ? munkák élményteli befogadására. Az 1917-ben megjelent regény ?hírlapi? elozményei a tömeges halált okozó , 1910-es ököritói tuzvészrol szóló tudósítások ? Móricz regényében azonban nem csupán a csur ég le: a szerencsétlenségben ott az elmaradott magyar vidék törvényszeru pusztulása s e pusztulással szemben a tehetetlen szellemi erok csodje. A mu fohose Matolcsy Miklós, református lelkész, a papi értelmiség áldozatokra kész ifjú képviseloje, aki a kényszeru korrumpálódás, a nagy tervek végleges cserbenhagyása elol egy tragikus-heroikus gesztussal menekül ki a világból, amikor az áldozatokat a tuzbol mentve maga is elpusztul. Móricz ebben a muvében újravizsgálja egykori pályakezdését, azt az idot, amikor a kor romantikus faluszemléletébol felocsúdva a valóságos faluval találkozott. Egyszerre számol le régi és új illúziókkal, kendozetlenül tárgyalja az egzisztenciális és az ösztön élet nyomorúságát. Egy finom lélek brutális szembenézése önmagával ? ez A fáklya.