Vallomás, ha tanulmányokból, bírálatokból, sikerült, szorongatóan élvezetes színházi esték beszámolóiból ismerjük is meg Illés Endrét - az írót. Igazi, velejéig esszé-kötet! Az íróbarátokról, az egyedül-való nagy elodökrol, akiket szeret, és akiket mégis vagy éppen ezért kajánul, a kituno vívó könnyedén elegáns apró torszúrásaival karcol meg a borfelszínen vagy akár mélyebben is. A kedves, nagyon szeretett, okos, párakönnyeden bölcselkedo, vonzó Kosztolányit vagy ?az elso élmény? erejével mindig ható Ambrus Zoltánt. Babits, Schöpflin, Móricz, Bartók, Csehov, József Attila - mind-mind elotunnek, s a nagy franciák, Maupassant és Stendhal. Hozzájuk csak a legféltettebb tisztelés, megbecsülés ér fel, s így a nemesen tiszta szeretet áttetszoen fénylik át a róluk szóló írásokon. Persze Illés ott van elemében, ahol cinkosan hunyorítva a megérto olvasóra teríthet le egy-egy híres vadat, Szomoryt vagy éppen P. Morand-t stb.
Mindig emberközelbe hozza az írókat, s emberségükre, jellemükre vagy muvészi elgondolásaikra mutató személyes impresszióit is elmondja, nem úgy kosztolányisan ?Széchenyi bordíványára fekve?, hanem az írói szervezet konstrukcióit meglesve. Változatos, színes és tanulságos könyv: írói portrék, csontig hasító kritikák és jegyzetek muvekrol, színházról, színészekrol, ami nem kevéssé éppen azért olyan érdekes, mert egy jó író és jó kritikus Illés Endre irodalmi ízlését mutatják.