Az erdélyi hétköznapokra, a honi lét valóságára közelítő írásait gyűjtötte egybe Botházi Mária. A női szemszöget felvillantó, gyakran sajátosan „női témákat” taglaló tárcák, glosszák a Transindexen és az Erdélyi Naplóban jelentek meg. A szerző hangja és ábrázolásmódja egyedi. Olyan világot teremt, amely összetéveszthetetlen másokéval, miközben a magyar karcolatirodalom hagyományát is felidézi. Ebben a szövegvilágban fontos szerepe van az őszinteségnek, barátságnak, játéknak, humornak, s nem utolsó sorban a közösségnek (hagyományos értékek nem hagyományos környezetben). Az írások témája tulajdonképpen a mindennapi élet, de annak élményei, eseményei és konfliktusai sajátosan, egyedien válnak mindennapiakká. Néhány jól körvonalazható tematika jelenik meg a kötetben: több írás a nőiség, a női lét sajátságainak megélése kapcsán született, ami talán tájainkon nem ugyanolyan, mint a médiából visszaköszönő nő-kép – megvannak a maga egyedi, igen gyakran sajnálatos jellemzői, amely társadalmunk, neveltetésünk, közgondolkodásunk lenyomataként kísérik életünket. Az írások egy másik része a kisebbségi létről szól, melynek hétköznapi megéléséről szintén keveset olvasni.
Az erdélyi hétköznapokra, a honi lét valóságára közelítő írásait gyűjtötte egybe Botházi Mária. A női szemszöget felvillantó, gyakran sajátosan „női témákat” taglaló tárcák, glosszák a Transindexen és az Erdélyi Naplóban jelentek meg. A szerző hangja és ábrázolásmódja egyedi. Olyan világot teremt, amely összetéveszthetetlen másokéval, miközben a magyar karcolatirodalom hagyományát is felidézi. Ebben a szövegvilágban fontos szerepe van az őszinteségnek, barátságnak, játéknak, humornak, s nem utolsó sorban a közösségnek (hagyományos értékek nem hagyományos környezetben). Az írások témája tulajdonképpen a mindennapi élet, de annak élményei, eseményei és konfliktusai sajátosan, egyedien válnak mindennapiakká. Néhány jól körvonalazható tematika jelenik meg a kötetben: több írás a nőiség, a női lét sajátságainak megélése kapcsán született, ami talán tájainkon nem ugyanolyan, mint a médiából visszaköszönő nő-kép – megvannak a maga egyedi, igen gyakran sajnálatos jellemzői, amely társadalmunk, neveltetésünk, közgondolkodásunk lenyomataként kísérik életünket. Az írások egy másik része a kisebbségi létről szól, melynek hétköznapi megéléséről szintén keveset olvasni.