Aszlányi regényének fohose egy testi és szellemi tartalékait felélt fiatalember, aki minden leheto és lehetetlen pillanatban álomba zuhan: utcai esoben és kávéházi fülledt melegben, a bútorkereskedo mintatermében és egy asszony mellett az ágyban ? s tíz, száz és talán ezer helyzetben még. A talaját vesztett mérnök, Tóth Flórián sorsának alakulását követhetjük nyomon az ázott utcákon át: a selyemfiú és az öntudatos munkanélküli kettéhasadt énjét, a szegény fiatalember és a grófno szerelmét, vagy éppen a rácsimpaszkodó modern amerikai bakfissal folytatott viszonyát. Vajon szerencse és szerencsétlenség forgandósága, az ero hiánya és a gyöngeség az oka a nyomorúságnak, vagy pedig valami általánosabb, kívülálló ok?
Aszlányi megszokott elegáns stílusa, derus, szellemes és aforisztikus mondatai között bontakozik ki egy sajátos hajléktalansors a XX. század 30-as éveibol.