Thury Zsuzsa új elbeszéléskötete teljes életmuvébol ad kisprózai válogatást, a harmincas évek elejétol egészen a nyolcvanas évek közepéig. A népszeru íróno kötetben még nem közölt novelláinak alaphangja az emlékezés, számos önéletrajzi jellegu vagy éppen naplószeru írás teszi a válogatást személyessé. Thury Zsuzsa elbeszéléseire általában jellemzo az érzékenység, az igazságérzet és az emberszereto humor és szelíd önirónia, korai novellái realista ihletésuek, állandó nyitottságról és társadalmi érzékenységrol tanúskodnak. Több helyen is megemlékezik édesapjáról, a korán elhunyt Thury Zoltánról, a ?magyar Csehovról?, bölcs iróniával villantja fel a második világháború éveinek rossz és jó embereit, és megható életszeretettel, deruvel szól az öregkor kisebb-nagyobb megpróbáltatásairól, életforma-váltásáról, kalandjairól. Egy sokat tapasztalt, örökifjú író summázza itt történeteiben világ- és emberképét, olyan szórakoztató és önfeledt módon, hogy bizonyára tovább gyarapítja népes olvasótáborát új könyvével is.