Nem vagyok fontos! Fenét...

(E-könyv)

Amikor elso novellája a Nyugat egyik pályázatán feltunt: húszéves sem volt. Amikor az esos, koratéli estében, kint, a felázott, agyagos országúton meghalt, alig múlt harminc. Tehetségének veszélyes karrier íze volt. Saját autójában halt meg, amit maga vezetett neki a dorogi országúton a harminchetes kilométerkonek.
Filmjeit forgatták, persze csak a pesti Hunniában, operettjeit játszották, humoros regényeiben a kiadók üzletet láttak: egy sportlap munkatársa volt. Mindabban, amit csinált, mindig ott kísértett valami homályos, gyanús és kételyt ébreszto fintor.
Könyveinek címében nem vetette meg a szóviccet. Olyan fáradt, fanyar, kiábrándult volt, olyan tehetséges és annyi mindent és mindenkit ismert, hogy ebbol az émelybol akár kis remeklések is születhettek volna. De inkább csak az ígéretük pattant ki: egy-egy jelzo, néhány jó oldal, két-három furcsa utalás, ? az író maga alig ért rá valamire, hol éhezett, hol könyvet kellett írnia, hol bukott, eredeti vígjátékokat szállított a színházaknak, hol sportcikket diktált, hol autót tanult vezetni.
(Illés Endre: Aszlányi Károlyról)