Tíz évvel a Fekete volegények kiadása és átüto sikere után, 1937-ben, már neves íróként jelentette meg Gulácsy Irén hatalmas történelmi regényét, a Nagy Lajos király-t. Az 1380-as évek végén játszódó történet két fo szálon fut: Anjou Nagy Lajos ? uralkodásának csúcsán, országának soha nem látott prosperálása idején ? szörnyu titkot rejteget: lepráját. A betegség nem derülhet ki, mert aláásná uralkodói tekintélyét, és nem hatalmasodhat el rajta addig, míg be nem fejezte és meg nem szilárdította birodalma vívmányait. Még felesége, Kotromanics Erzsébet sem tud Lajos bajáról ? és a király küzdelme mellett ? hogy a betegség terjedését lassítsa, építomunkáját bevégezze ? ez a cselekmény másik szála: Erzsébet attól szenved, hogy férje, számára érthetetlen okból elfordult tole és gyermekeitol?
A regényben Gulácsy tehetségének minden jellegzetessége legjobb formájában bomlik ki: írói eszközeinek gazdagsága, archaizáló nyelvének színessége, hajlékonysága. Meglepo alakteremto ereje: különösen plasztikus Erzsébet, az esendo, sorsával hadakozó no, érzékeny, szereto asszony, s ugyanakkor kicsinyes, bosszúszomjas, gogös és hisztérikus teremtés.
Lajost királyi gondjai, betegsége és a királyné iránti aggodalom mellett még valami nyugtalanítja: elbizonytalanodó hite az isteni gondviselés jelenlétében. A regény mellékalakjai ? a király mellett orködo, humanista orvos, Radlicza, a hatalmas, bátor, ám a politizálásban nem kelloen elore látó, Nagy Lajost államfoi gondjaiban követni nem képes Garay nádor, a királylányok gyermekifjú jegyesei: Vilmos és a durva, vad Zsigmond, Lajos idos, bohókás, szeretnivaló, léhácska anyja, aki megcsonkított kezén viseli Zách Felicián kardcsapásának emlékét ? egytol egyig pompás figurák.
A regényt hatalmas, tablószeru jelenetek: bálok, vacsorák, népünnepélyek, vadászatok, Szent Pál ereklyéje bevonulásának leírásai gazdagítják, melyek Gulácsy néprajzi, történelmi kutatásainak eredményeképpen szinte módszeresen mutatják be a kor szokásait, tárgyi világát, jogi, államismereti rendszerét, társadalmát.