Zom-B 2. - Alvilág

Emberséges tudsz-e maradni, ha már szörnyeteggé váltál?

Szembe tudsz-e nézni a jelennel, ha a múlt foglya vagy?

Kihez fordulhatsz segítségül egy valóságos rémálomban?

B Smith számára a halállal semmi nem ér véget.

B egy zombi. Mégsem hasonít azokhoz az élőholtakhoz, akiknek leállt az agyműködése. Rajta kívül akad még néhány áldozat, aki szintén túlélte a zombivá alakulást, és magát zombifőnek nevezi. Miközben a világban elszabadult a pokol, és őrült agyvelőzabálók népesítik be a városokat, a kormány a zombifőket használja fel a harcban. Nem túl szívderítő kilátások! B kezdetben örül, hogy kegyetlen halála után újjáéledt, aztán apránként ráébred, nem járt jól azzal, hogy visszanyerte a tudatát.

* * *

„Miközben négy fiú leveszi a sisakot, és engem bámul sötéten, gyanakvóan, a Cathy nevű lány is megszabadul a sajátjától. Fenyegetően néz, és megint rám szegezi a lángszórót.

– VÁRJ! – szól Dühöngő nyersen. Félrebillenti a fejét, aztán rám néz. – Fel tudsz hozni valamit a mentségedre?

Mivel szavaim nincsenek, felemelem a középső ujjamat.

Dühöngő szárazon nevet, és ő is leveszi a sisakot. Jó nagy feje van, a haja még az enyémnél is rövidebb, az arca buci – a bal orcájából kiharaptak egy darabot, a seb körül zöldes moha burjánzik –, a füle kicsi és apró, mélyen ülő szeme van. Ördögien vigyorog.

– Na látod! – röhög gúnyosan, aztán kinyúl, és lenyomja a feltartott ujjamat. – Ezéééééééél!”