Shakespeare közismert alakja az egyetemes kultúrának. Életéről keveset tudunk, drámáiról annál többet, hiszen se szeri, se száma a neves irodalomtudósok, esztéták elemző és magyarázó munkáinak.
A szerző nem kívánt beállni a sorba. Különös formát választott. A saját szavaival élve „egy vázlat regényét” írta meg. Vagyis azt kísérhetjük nyomon, hogy egy regény vázlata milyen ismeretek, fontolgatások, mérlegelések és lelkesítő felismerések nyomán születik meg. Látszólag irodalomtörténeti ismeretterjesztő munka – valójában azonban az elejétől a végéig lebilincselően érdekes, sőt izgalmas olvasmány.
Shakespeare közismert alakja az egyetemes kultúrának. Életéről keveset tudunk, drámáiról annál többet, hiszen se szeri, se száma a neves irodalomtudósok, esztéták elemző és magyarázó munkáinak.
A szerző nem kívánt beállni a sorba. Különös formát választott. A saját szavaival élve „egy vázlat regényét” írta meg. Vagyis azt kísérhetjük nyomon, hogy egy regény vázlata milyen ismeretek, fontolgatások, mérlegelések és lelkesítő felismerések nyomán születik meg. Látszólag irodalomtörténeti ismeretterjesztő munka – valójában azonban az elejétől a végéig lebilincselően érdekes, sőt izgalmas olvasmány.
Shakespeare nagy felismerése, hogy az emberi élet maga nem más, mint örökös pózolás, viselkedés, amelyek során hol a magunk egyéniségét, szándékainkat rejtegetjük, hol pedig a környezetünk elvárásainak akarunk megfelelni. Nem közönségnek, hanem egymásnak és önmaguknak játszanak az emberek. Ez hát a nagy titok, amelyet Shakespeare felismer, ugyanakkor az ő nagyságának titkait valójában soha, senki sem fejtheti meg.