?Nem véletlenül indultam történésznek: saját elozményeimet, személyes élményeimet hajlamos vagyok kívülrol is szemlélni. De nem véletlenül kanyarodtam igen hamar a tudománytól az írásmuvészet felé: számomra a jelen is történelem, és a múlt is személyes kaland. Néha úgy sejtem, hajnalkorom óta készülök erre a könyvre. Abban a sajátos helyzetben növekedtem felnotté, hogy korai idoktol fogva tudtam: az apai ág örökölt mendemondái a XVII. századig, az anyai ág a XVI. századig tartja nyilván az elodöket. Így a többé-kevésbé rendszeresen összegyujtött családi adatok egyben valamelyes képet adnak a magyar polgárság jó néhány rétegének és árnyalatának fejlodéstörténetérol. Kétségtelen, hogy ez az emlékhalmaz valahogy elokészítette, színezte legkülönbözobb mufajú írásaimat. De hiszen minden muvészi eredmény valahogyan magában rejti létrehozójának múltját, emlékanyagát. De még azt is el tudom képzelni, hogy aki velem együtt végigjárja az én elozményeim útját, menthetetlenül fokozottabban kezd érdeklodni saját elozményei iránt. Hiszen a jelen és a készülodo jövendo csak a megértett elokészíto múlt ismeretével látható egységes és értelmes képnek.?
Hegedüs Géza