DÉNES ZSÓFIA: „Felkutattam mindent, hogy az Adyra vonatkozó, még nem ismert emlékezésekb?l megszólaltassam a kor hangját Adyról, a vele egy id?ben él?k tanúságtételét.
Valahogy azt éreztem: lecsengetés el?tt ezek az utolsó percek. És sok minden járt eközben fejemben. Arra gondoltam, mennyi kutatással, találgatással jár manapság egy-egy múltbeli nagy költ?nk – nagy emberünk – bels? vagy akár küls? élete adatainak, élményeinek felderítése… Lehet róluk eleget följegyezni? Eszembe jutott: nem igaz, hogy ami halandó, annak semmi köze a halhatatlansághoz…
Így gy?jtöttem egybe az itt következ? emléksorozatot, a fiatal Ady történetét, aki ?kárhozottan? kóborol a ?váradi éjben?, majd a kés?bbiét is, aki ugyan eltávozott, de vissza-visszatért – utoljára 1918-ban – szeretett városába, Váradra.
Az összeillesztett mozaikkövek – ha ezt kerestem, ha nem – szerelmek születésének, fejl?désének, elhalásának képét mutatják a szellemi élettel párhuzamosan, Váradon, Párizsban, Csucsán, mert ?Akkor a hársak épp szerettek?.”