Isten éltessen Genomba Zárt örökség!
...kérlek mesélj nekünk egy kicsit a könyv első évéről
Ezt a beszélgetést kezdhetnénk talán úgy is, hogy Isten éltesse a Genomba Zárt örökséget! Hoztunk neked egy képzeletbeli tortát és ha elfújtad rajta a gyertyát akkor kérlek mesélj nekünk egy kicsit a könyv első évéről.
Nos, rengeteg mondanivalóm van nektek, nem is tudom melyiket emeljem ki a sok fontos történés közül. Bátran kijelenthetem, hogy csodálatos egy év áll a hátam mögött. Túl vagyunk számos könyvbemutatón, hogy csak néhányat említsek jártunk Budapesten a Magyar Családfakutató Egyesület konferenciáján, megjelentünk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, de meghívást kaptunk Bajára, Kecelre és Csengődre is. A könyv pedig elsőként Kiskőrösön a lakóhelyemen kerülhetett a lelkes olvasók kezébe.
Nagyon fontosnak tekinthető a szerzők szempontjából az olvasói vélemények megismerése. Te miként élted ezt meg?
Én mindig nagyörömmel veszem, ha valaki megosztja velem a tapasztalásait, legyen az építő jellegű kritika vagy éppenséggel egy pozitív könyvélmény. El kell tudni fogadni azt a tényt, hogy nem mindenki szereti ezt a korszakot és ezeket a régies szófordulatokat, amikkel találkoznak a könyvben, de elmondhatom, hogy inkább azzal a véleménnyel találtam magam szembe, miszerint a család regény által jó volt egy kicsit visszarepülni az időben az Alföld régies, kietlen, nehézkes életű pusztai világába.
Benned milyen személyes változásokat idézett elő a könyv megjelenése?
Még mindig hatalmas ajándéknak tartom, hogy 120 év távlatából megismerhettem ezt a valójában génjeimben őrzött történetet. Csak gondolj bele, hány ember mondhatja el ezt magáról, hogy bírtokában van a családjával kapcsolatos régmúltba veszett igaz történet sokat mondó bizonyított írásosos részleteivel. Szerintem ez páratlan dolog, legalábbis az én személyes értékrendszeremben. Talán túlzónak hat, de ez a könyv olyan mintha a gyermekem lenne. Minden álmom valóra vált, hála egyrészt a kiadónak köszönhetően. Szerencsésnek érzem magam mert a szakmai stábbal együttműködve egy csodát alkothattunk meg közösen. A finom elegancia és az időtállóság fontos szempont volt számomra és az Olvasnimenő kollégái ezeket a tervezés során folyamatosan szem előtt tartották. A mai napig is megtisztelő számomra, amikor valaki felkeres azzal a szándékkal, hogy dedikáljam a Genomba Zárt Örökséget mert ajándékba szeretné vinni valamelyik szerettének.
Mi az, ami a könyv megjelenése óta a hétköznapjaidat meghatározza?
Továbbra is a család az, ami a prioritást élvezi. Természetesen az írás teremtette „szigetre” rendszeresen visszajárok. A Gezemice blog folyamatosan újabb és újabb személyes témákat ad az olvasóknak, amelyben átlagosnak tűnő témák kerülnek terítékre egyáltalán nem átlagos, hétköznapi szemszögből megközelítve. No és persze az első könyv adta pozitív visszajelzések egy újabb kaput nyitottak előttem. Vettem egy hatalmas mély levegőt és bátorságot merítve ismét kihajóztam a nyílt vizekre majd belekezdtem a második könyv írásába.
Ez izgalmasnak hangzik, el lehet valamit árulni róla az olvasóknak?
Persze nagy örömmel teszem. Most is Végső István történész, a Clio Intézet munkatársa segít a történelmi hitelesség megtartásában, mindemellett pedig Ress Zoltán a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, valamint Gulyás Adrienn történész is a segítségemre van a kor kopottas virtuális történelmi térképén való eligazodásban.
Egyszóval megint csak visszarepülünk a múltba?
Annyit elmondhatunk, hogy egy generációnyit előre lepünk az időben az első könyvhöz képest és országokon, Monarchián átívelő területre érkezünk. Mondhatni egyenesen egy másik világba, mely elvarázsol az egyedi kultúrájával, építészeti csodáival és az ottani fűszeres illatú hétköznapok egyediségével.
Köze van az első könyv történéseinek a második könyv megszületéséhez?
Igen, erre egy határozott igennel tudok felelni Szerintem úgy válik majd teljesen érthetővé, ha a Genomba Zárt Örökséget elolvassák a betűket kedvelők. Új szereplők, új környezet várja majd az olvasókat, mely a távolság ellenére a véleményem szerint mégis közel áll majd a leendő olvasók szívéhez és reményeim szerint jövőre kézzelfoghatóvá válik.
december 13.