Digitális nevelés?

A Pszichológus Pasival beszélgettünk a digitális nevelésről és a jövőről.

Igazán érdekes témában jelent meg a két kötetes „Digitális nevelés” című sorozatod. Miről szól és kinek ajánlod ezt a két írást?

Szülőknek, tanároknak hiánypótló lehet, mert olyan összefüggésekre világít rá, és olyan új szemléletmódot és lehetőségeket ad, amivel sokkal könnyebbé tehető az életük. Nem lehet ma egészséges boldog gyereket nevelni azzal a tudás és eszköztárral, amivel minket neveltek, ezért a mai szülők otthon átlag 0-tól 30 éves korú gyerekeikkel küszködnek a digitális nevelés kérdéseivel, és az iskolákban is hasonló a helyzet. De a visszajelzések szerint ugyanúgy hasznos lehet magánemberként bárkinek, aki tudatosabb szeretne lenni a saját digitális szokásaival kapcsolatban, és így saját életének hajójának tudatosabb kormányosává válni. Gyermekvállalástól még messze álló fiatal felnőttektől is csupa pozitív visszajelzést kaptam, de olyan is volt könyvfesztiválon, hogy egy 8 év körüli gyerek olvasta megszállott figyelemmel az ujját vezetve a sorokon és mondta végül a szüleinek, hogy az „egy könyv amit választhat” hadd legyen ez.

Mik az eddigi visszajelzések a kötetekről?

Elsöprően pozitívak, nagy örömömre. Az olyan egyszerű dolgoktól, hogy „könnyen olvasható”, „érthető”, „olvasmányos”, „humoros”, különféle elragadtatottabb jelzőik mint „hiánypótló”, „letehetetlen” vagy „ezt minden szülőnek olvasnia kellene”.

Volt, ahol nem maga az olvasó, hanem hozzátartozó jelzett vissza, pl: az anyuka, aki magának szerezte be a könyvemet, de nem tudja olvasni mert a tini lánya lecsapott rá és nem adja ki a kezéből, mert „Végre! Ez segít megérteni a korosztályát, azt a kort, amiben él”

Vagy pl: a minap esett meg velem az alábbi:

- „Nem bírom olvasni a könyvedet…(na mondom magamnak „ez kritika lesz”)
valaki mindig kölcsön kéri.” 😊

Szóval fiataloktól, egyedülálló felnőtteken át, az aktív szülőkön és tanárokon keresztül az idősekig, mindenkitől kizárólag ilyen pozitív vagy ehhez hasonló visszajelzéseket kaptam.

Ahogy halad a technika, úgy változik a környezetünk is. Milyen digitális fenyegetést tartasz most a legveszélyesebbnek a fiatalok számára?

 A szimulált élmények és kapcsolatok korában, amikor egy kattintásra tudunk magunknak jóbarátokat, románcot vagy sikerélményt varázsolni eszembe jutnak az állatkísérletek amikor a patkány előtt két gomb volt: az egyik megnyomására ételt kapott, a másikra pedig az öröm központjába vezetett elektródán stimulust. Szegény kisállatok pedig addig nyomkodták az utóbbit, míg éhen nem haltak.  Így legyen szó social mediáról, videójátékokról, digitális agresszióról, mint trollkodás, cyber bullying vagy szexualitásról, mint sexting, sexchat, pornó stb. a digi dzsungelben magukra maradó abban elmauglisodó fiataloknál belső értékek, normák, iránytű torzulása talán az egyik legijesztőbb lehetőség/veszély, amit látok, és akkor még nem is beszéltünk a függőségről.

Egy szülő hogyan csökkentheti a gyermeke képernyőidejét anélkül, hogy konfrontálódna vele?

 A könyvemben erről hosszasan írok, de a lényeg, hogy kellenek a keretek, ugyanakkor nem érdemes állóháborúba bocsájtkozni. Ha megértjük a digitális szokások hátterét, a gyermekünk motivációját, akkor sokkal könnyebbé válik a terelés, jelentsen ez offline alternatívákat, digitális házirendet vagy éppen olyan pályaválasztást, ami célt és keretet ad a mértéktelen és gyakran céltalan kütyüzésnek.  

 Hogyan állapíthatja meg egy szülő, mik lehetnek számára intő jelek, hogy a gyermeke „digi-függő”?

 A legfőbb támpontok a következőek. A gyerek nem tudja, vagy nem is akarja kontrollálni, hogy mennyi időt tölt az adott digi tevékenységgel, mert az minden másnál fontosabb lett. Ez egyre több problémát okoz, például tanulmányi, egészségügyi, anyagi vagy más gondokat miközben ezért egyre több dolgot hanyagol, kezdve a tanulmányokkal, alvással, megfelelő táplálkozással, mozgással, hobbikkal, baráti kapcsolatokkal stb. Ha egy szülő ilyesmi jeleket lát, célszerű minél előbb korrigálni a dolgok menetét. A könyv ehhez nagyon sok segédletet ad. Súlyos esetben azonban szükség lehet szakember segítségével történő beavatkozásra is.

 Ha jól értesültünk, mint forgalmazód, hamarosan egy 10 állomásos oktató turnéra indulsz a „Jelen Vagyok” Tehetséggondozó Egyesülettel közösen. Számodra mi a turné célja és küldetése?

 A kisebb cél ezen a tíz helyen egy olyan hathatós segítséget adni, amivel utána megújult mederben és lelkesedéssel, eszközökkel (pl: a könyvemmel) felvértezve vághatnak bele a digitális nevelés kihívásaiba. A hosszabb távú cél pedig a könyvemet, videóimat stb. eljuttatni minden hazai iskolába, és ami még fontosabb: a digitális tudatosságnak egyfajta forradalmát elindítani Magyarországon.

 Mikorra várható a sorozat harmadik kötete?

 Ahogy elkészült a második kötet rögtön tudtam, hogy mi mindent lehetett volna még bele- tenni, mi mindennel lehetne még folytatni, szóval csak idő kérdése a folytatás. Ebbe szeretném bevonni az első két kötet olvasóit is, figyelembe venni az ő kéréseiket is, hiszen nekik íródik.