A következő a sokadik?

Mire  megjelent Nagy Milán László első - Kapunyitási Pánik - című verses kötete, már megírta a következőt. A pályakezdésről, traumákról , önismeretről és a kétlaki élet kihívásairól kérdeztük.

Eltelt már két hónap a debütköteted megjelenése óta, milyenek a visszajelzések, elégedett vagy a végeredménnyel?

Kell még idő, hogy felfogjam, megvalósult az egyik legnagyobb álmom. De, amikor régi, kedves ismerősök jelzik, hogy beszerezték, tudatosodik bennem a kézirat már nem csak a gépem tárhelyét foglalja. A visszajelzések pozitívak, sokakat megérintett a kitárulkozásom. A szakmai visszhangra egyelőre várok, folyóiratokban érkeznek hamarosan a recenziók. A könyv tartalmával és külsejével egyaránt elégedett vagyok.

 Mi visz rá a mai digitális világban egy huszonéves srácot, hogy verseket írjon?

Eleinte spontán érzelmi reakció volt a belső konfliktusaimra. Emlékszem, amikor gimnáziumban az első szerelmi csalódásomat, magyar órán, a hátsó padban dolgoztam fel egy rímkényszeres, pátoszos versikében. Az idő elteltével bővült az eszköztáram a mentorom és az olvasmányaim által. Kevés tevékenység tud flow élménybe hozni, de az írás számomra ilyen. A legnagyobb felismeréseket magammal és a világgal kapcsolatban mindig ilyenkor teszem.

A környezeted mit szól hozzá, hogy csúnyán szólva kiteregeted a családi szennyest az írásaidban? 

Aki ismer tisztában van vele, hogy bármelyik írásomban visszaköszönhet. Nem fantáziából működök, a minket körülvevő hétköznapi valóság, az emberi viszonyok érdekelnek. A családom támogat, sőt ösztönöz is a "küldetésben", mondjam ki helyettük, amit különböző okokból nem tudtak, elősegítve ezzel a gyógyulást, számot vetni felmenőink életével. Szerintem ez most nem csak az én, hanem a generációim egy fontos feladata.

Hogy jön az ihlet, min dolgozol mostanában?

Ritkán jön az ihlet magától. Azt vallom, le kell ülni dolgozni, és közben megérkezik. Ha kellő mennyiségű élményanyag leülepedik szinte biztos, hogy születik valami, de az sem tragédia, ha a lomtárba kerül. A lényeg a következetesség, a rendszeres munka. A Szekér című kisregényemen dolgozok. Egy reményeim szerint szórakoztató, sodró lendületű és végtelenül keserédes, magyar humorral átitatott írás lesz.

Az olvasók nem tudják, de Gödön vagyunk, az első Pest Vármegyei Könyvnapon, hogy érzed magad, messziről jöttél?

Le vagyok nyűgözve, nagyon színvonalas a rendezvény. Köszönöm Csabai Márknak a meghívást! Remek alkalom a pályafutásom elején az ilyen eseményeken való "láthatóvá válás", megjelenés. Remélem jövőre is találkozunk ugyanitt. Szolnokról jöttem szóval annyira nem kellett korán kelnem. Egy pesti életszakasz után ismét ingázó életmódot folytatok, hiányzott a vidéki csend és nyugalom, ami sokkal hatékonyabbá teszi az alkotói folyamataimat.

Végül, de nem utolsó sorban mit ajánlanál az olvasóink figyelmébe?

Talán nem én vagyok a legnaprakészebb olvasó, mert Charles Bukowski regényeit, novellásköteteit olvasom újra és újra. De őt bárhol és bármikor szívből ajánlom, illetve, hogy magyar szerzőt is említsek, Regős Mátyás Tiki című műve gyakorolt rám nagyobb hatást a közelmúltban.