Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

Élet a betük és a számok bűvöletében, aztán egyszer csak elindulunk lefelé...

2018-03-25

Minden csak elhatározás kérdése, hiszen kedvtelésből is lehet komoly babérokra törő alkotói pálya. Sienne Cole-lel beszélgettem munkájáról és arról, hogy fordulat van-e kilátásban az írói pályájában, vagy csak az új könyvének címe viccel meg minket.

 

https://olvasnimeno.hu/konyvek/lefele-a-folyonHa jól tudom, az első, magánkiadásban megjelent regényed „Száz évvel utánad” címet viseli. Az újabb regényed pedig, „Négyszáz nap szabadság” címmel illetted. Mondhatjuk, hogy sokáig a számok bűvöletében éltél?

Ez csupán a véletlen műve, de más is rákérdezett már. J  A Négyszáz nap szabadság kézirata rég a fiókomban hevert, mikor barátnőmmel és szerzőtársammal megírtuk a Száz évvel utánadot, melynek címe az ő fejéből pattant ki. Egyébként szeretem a számokat, rendszerbe foglalják az életünket, és a könyvcímekben is figyelemfelkeltőek lehetnek.

Manapság divatos dolognak mondható az, ha valaki író. Te miért kezdtél el írni?

Mindig is grafomán voltam. Már óvodás koromban tudtam írni és olvasni, és amikor iskolába kerültem, megismerkedtem az első könyvekkel. Eleinte persze a mesekönyveket faltam, majd ahogy idősödtem, úgy következtek az egyre komolyabb olvasmányok. Azonnal megbabonázott a felfedezés, hogy milyen különleges tájakra, mennyiféle szituációba és hány különböző regényhős helyébe képzelhetem magam, így magától értetődően ébredt bennem a kíváncsiság arra, hogy vajon én is képes vagyok-e létrehozni egy fiktív világot. Kilencévesen kezdtem bontogatni a szárnyaimat, és onnantól kezdve az írás kisebb-nagyobb kihagyásokkal végigkísérte az eddigi életem, mostanra pedig elfogadtam és a környezetemmel is elfogadtattam, hogy ez az én igaz szerelmem, ebben érzem jól magam.

Te is azon hazai írók közé tartozol, aki előszeretettel bújik álnév mögé. Ez minek köszönhető?

Ennek egy praktikus és egy személyes oka van. A praktikus okot a saját és mások könyvpiaci tapasztalatai szolgáltatják, mégpedig, hogy a magyar olvasók egyelőre még mindig szívesebben vásárolnak külföldi hangzású írói álnéven írt regényeket. Ez nem átverés, egyszerűen csak kedvezőbb pozícióból való indulás, hiszen végeredményben a történet számít igazán. Remélem, ez a trend a jövőben változni fog. Mindenesetre biztató, hogy sok olyan olvasó megkeresett, akik az álnév alapján nem tudták, hogy magyar vagyok, és kifejezetten örültek neki. A személyes ok ennél szentimentálisabb: az írói pálya lehetőséget ad, hogy egy kicsit mi, a szerzők is felvegyünk egy olyan személyiséget, amit a szürke hétköznapokban nincs lehetőségünk megmutatni. Az írói álnév egy jó lehetőség, hogy újraalkossuk magunkat.

 

Romantikus-kalandregény szerzőként vagy ismert. Miért ezt a műfajt választottad?

Érdekes kérdés; valójában nem választottam semmilyen műfajt. Engem leginkább az emberi sorsok, emberi drámák foglalkoztatnak, és eköré szövöm mindig a történeteimet. Ez néha romantikus lesz, néha pedig, mint ahogy a most megjelenő regényem, thriller. Az biztos, hogy sci-fit soha nem fogok írni, de van még néhány műfaj, amiben szívesen kipróbálnám magam.

Az új regényed címe a „Lefelé a folyón” leginkább egy thrillerre hajaz. Esetleg a számok mellett a romantikus műfajt is elhagytad?

Most egy könyv erejéig biztosan, aztán visszatérek. De nem tartom kizártnak, hogy más műfajok felé is elkalandozom a jövőben. Az olvasmányaim is vegyesen tartalmaznak szépirodalmat, történelmi regényeket, krimit, thrillert és romantikus történeteket.

Számos írónak vannak bizalmas előolvasói. Neked is vannak? Mi alapján választod ki őket? Mit szóltak az új regényhez?

A legbizalmasabb előolvasóim a párom és a legjobb barátnőm (a Száz évvel utánad társszerzője). Sok értékes tanáccsal és észrevétellel ellátnak, amit nagyon fontosnak tartok, hiszen az író, főleg egy hónapokig tartó, megfeszített munka után már képtelen objektíven szemlélni a saját művét. Maximalista vagyok – célom, hogy az aktuális tudásomhoz és lehetőségeimhez mérten a legtöbbet hozzam ki magamból, és ehhez feltétlenül szükség van segítőkre is. Szerencsére ők pozitívan nyilatkoztak a Lefelé a folyónról, főleg a párom, aki fellélegzett, hogy végre nem romantikus történetekkel traktálom. J

Mit lehet tudni a „Lefelé a folyónról”?

Nem volt tervben ez a történet, egy másikon gondolkodtam éppen, amikor tavaly április környékén, az esti tévénézés közben bevillant egy kép. Gyorsan lejegyeztem – ez lett a Lefelé a folyón fináléja. Annyira magával ragadott, hogy minden mást félretéve nekiláttam, és szépen lassan kibogoztam, majd újra összecsomóztam a szálakat. Eddig ez volt a legnehezebb munkám; nem csak a kutatómunka miatt, hanem mert sokszor lelkileg is megviselt az írása. Ebben is elrejtettem saját élettapasztalatokat, és néhány igen nehéz, még mindig tabunak számító témát is feszegetek benne. Én lepődtem meg a legjobban, hogy ilyenek jönnek elő belőlem – ezután csak remélni tudom, hogy az olvasóimra is a meglepetés erejével hat majd a sztori. És mivel ez is drámai történet lesz, nem kívánok hozzá jó szórakozást, inkább jó elmélyülést és hidegrázós borzongást! 

Az új kötetet rendeld elő itt!

Izgatottan várjuk az új kötetet!

Sok sikert kívánok,

További cikkek

Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!

Nehezen tudtam letenni ezt a könyvet, és bár bevállaltam a nagycsaládi karácsonyi összejövetelt, de még a tradicionális pástétom készítése közben is fél szemmel Endre történetét olvastam.

Tovább
Márquez mágiája: Száz év magány

Van egy könyv, amit minden évben elolvasok. Egy különös karakterű német színész, Rupert Seidl karácsonyi ajándéka volt Gabriel García Márquez Száz év magány című családregénye. Azonnal bevonzott Macondo és a Buendíák története. Éppen szerelmes voltam egy vad és megfoghatatlan férfiba, aki mindig váratlanul állított be hozzám, szenvedélyesen ölelt, aztán eltűnt az életemből, hogy újra visszatérjen. Olyan volt, mint a zabolátlan José Arcadió, aki kalózokkal járta be a világot, és amikor hazatér, magába bolondította Rebecát.

Tovább
A könyvek drágák, nekem erre nincs pénzem!

A címben szereplő mondat sok ember száját elhagyja, legalábbis ez az egyik vezető ok, amit az emberek említenek, amikor az a kérdés, hogy mégis miért olvasnak keveset (vagy miért nem olvasnak egyáltalán). Tény és való: a könyvek pénzbe kerülnek, némelyek nem is kevésbe. Sokak szemében rontja az értéküket, hogy nem megújuló a tartalmuk, tehát fizetnek értük sokszor elég borsos árat, aztán egyszer kiolvassák, és kész, nincs több új információ. Éppen ezért számos ember, még ha érdekes is lenne számukra egy könyv, úgy dönt, inkább nem veszi meg.

Tovább
„A szegény embereknek nagy tévéjük van, a gazdagoknak nagy könyvtára”

Ezt a mondást sokan hallhattuk már, az értelmét kibogozni viszont nem mindenkinek sikerül. Mi köze a tévének és a könyveknek a szegénységhez, gazdagsághoz? Ránézésre semmi, legalábbis nem feltétlen logikus, hogy a szegény embereknek nagy lenne a tévéjük. A nagy tévé drága. A gazdag ember pedig miért is kellene, hogy halmozza a könyveket? Persze ha kicsit okosabbak vagyunk, tudjuk, hogy nem feltétlenül kell szó szerint értelmezni a mondást, inkább átvitt értelemben rejt mondanivalót.

Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem