Dmitry Glukhovsky: Text

Biztosan veletek is előfordult már, hogy miután befejeztetek egy könyvet, az akkora hatással van rátok, hogy azután a szerző minden könyvét el szeretnétek olvasni. Nos, velem is most ez történt. Alig várom, hogy beszerezzem az író híres Metró – trilógiáját, és pótolhassam ezt a hiányt.

Dmitry Glukhovsky orosz író személyében egy igazi gyöngyszemre bukkantam. A Text elolvasása után egy teljes hétig azon merengtem, mit is írjak róla, annyira sok minden van benne, amit meg kell emészteni. Nehezen behatárolható regény, egyszerre krimi, thriller, lélektani - társadalmi dilemma, és dráma.

Történetünk főhőse Ilja, aki 7 év után szabadul a börtönből, ráadásul úgy, hogy ártatlanul varrták be. 7 év sok idő, és ráébred, hogy míg ő bent volt, a világ nagyon megváltozott körülötte. Mire hazaér, értesül egy olyan tragédiáról, amitől teljesen összeomlik, és nemvárt fordulatot vesz az élete – egy incidens alkalmával hozzájut egy rendőr százados telefonjához, méghozzá annak az embernek a telefonjához, aki őt igazságtalanul rács mögé tette. Egymást követik az események, és Ilja azon kapja magát, hogy teljesen alámerül a korrupt rendőr üzenetváltásaiban, képeiben, videóiban, és az ő életét kénytelen élni - Petya helyett válaszol annak üzeneteire. Itt meg is jegyezném az egyik érdekes dolgot, melyre a könyv rávilágít.

Ez pedig az, hogy valójában észre sem vesszük azt, mennyire függünk a telefonunktól. A telefonunk jobban ismer minket, mint mi magunkat. Aki nem töröl benne semmit, annak az élete nyitott könyv bárki számára, aki hozzájut. Az már más kérdés, hogy ha mindent törölsz, akkor is nyitott könyv vagy az közösségi oldalak javára. Telefonoktól és appoktól függünk, mindig tudják merre járunk, mit eszünk – iszunk, mikor, kikkel találkozunk, barátkozunk. A legszebb az egészben az, hogy ezt általában teljesen szabad akaratunkból osztjuk meg másokkal, és mentjük telefonunkban. A telefonod te magad vagy, és a Text című könyv sikeresen rávilágít arra, hogy mi történhet, ha illetéktelen kezekbe kerül.

Ilja azon kapja magát, hogy vágyik is Petya életére, holott magában elítéli, gyűlöli, és megveti. Sokáig ki sem mondja a nevét, csak Gecinek hívja, és az olvasó együtt érez a főszereplővel. Ahogy Ilja egyre jobban belemerül Petya életébe, elkezdi a nevén nevezni, és elmosódik a jó és a rossz fogalma, nemcsak számára, hanem számunkra is. Rájövünk, hogy nincs fekete és fehér, csak a szürke árnyalatai léteznek világunkban, és van úgy, hogy csak a körülmények teszik azzá az embert, aki.

Ami számomra elgondolkodtatóbb volt, Oroszország tökéletes lefestése volt. A korrupció, a kiszolgáltatottság, kilátástalanság, az éles kontraszt, ahogy az emberek egymás között élnek. A törvénytelenség, hogy aki hatalmon van, az tényleg bármit megengedhet magának, és ha igazat szólsz, azért 7 év letöltendő jár. Tetszik benne a politizálás, a vádirat az elnyomó rendszer igazságszolgáltatása ellen. Intelligens, zseniálisan megírt könyv. Letehetetlen, izgalmakkal teli, ahol végig szurkolhatsz a főhősnek. Hangulata időnként sötét, komor, és kilátástalan, ami számomra abból fakad igazán, hogy tudom - bár a történet kitaláció – mégis a rideg valóságot tárja elénk, az orosz maffiaállamot.

A történetben megjelenik a bűn és bűnhődés párosa, a klasszikus orosz lélektani dilemma: jogunk van-e mások élete és sorsa fölött dönteni? A könyvet végig filozofáltam, felkavart, és rendesen a lelkembe mart, de mégis bejött. Feszültséggel teli, izgalmas olvasmány, amit mindenkinek szívből ajánlok.

Szabó Diána
Képek: Szabó Diána
instagram: @diakonyvklubja