Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

Carrie Cooper: Bábok tánca

2019-09-17

Értékelés:

Tavaly novemberben volt lehetőségem először olvasni Carrie Cooper-től, még hozzá eme sorozat első részét: a Kétségekbe zárva című regényt. Akkor meglepődtem az írónő páratlan és egyedülálló stílusán, a történetvezetésen, és mindazon, amit a mű magába foglalt. Abban az értékelésemben kihangsúlyoztam azt, hogy mennyire örülök annak, hogy Carrie Cooper alkotása szembejött velem.

Nos, ezt a véleményt jelenleg is fenntartom. Mert a Marionettjátszma második kötete, még az első részen is túl tett, a szó minden értelmében. A már megismert és elvárt színvonalat kaptam az oldalak rengetegében, ám Carrie Cooper olyan extra elemekkel és fordulatokkal fűszerezte meg, ami által megállíthatatlannak éreztem magam, így csak sodródni tudtam a lapok mentén.

A könyv borítója már a Kétségekbe zárva című alkotásnál is egyszerű volt, de mégis gyönyörű. Ugyanez jellemző eme regény külsejére is. Kellemes hangulatú kompozíciót nyújt az olvasó számára, azonban megragadja az ember figyelmét. Egyfajta hangulatot közvetítő, olvasásra felhívó külcsín!

A történet az első részben megismert vonalon folytatódik tovább. Az akkor függővéggel végződött mű folytatását kapjuk meg. Választ kapunk az első kötetben felhalmozódott kérdéseinkre, s mindazokra a nyitott részekre, amiket befejezetlennek éreztünk akkoriban.

Előzmény:
Lili a Rita Touch álcát felvéve, kedvese, Nikosz után megy Gerárd Laconte villájába. Amely hely nem éppen a nyugodtságról és a pihenni vágyásról híres, legalábbis nem úgy, ahogy az ember gondolná. Nikosz a Martín Rivéra álcáját használva igyekszik egykori munkahelyének, az ügynökségnek segíteni egy lány, Mia hazajuttatásában. Azonban már kezdetben is hatalmas akadályokat görget a bábmester az útjába. A kérdés csak az, hogy Nikosznak sikerül-e túljutnia úgy a mester eszén, hogy közben megtartsa igaz szerelmét is, hiszen Lili az egész történet folyamán kétségek közt őrlődik.

Történet:

Lili olyan mélységekbe kerül bele a Laconte villában, amibe talán sosem szeretett volna. A kedvese megmentésére indult, ennek ellenére egy olyan világba keveredik, ahol a drog – és alkoholmámor a megszokott, az orgiákról nem is beszélve. Ezen a helyen az emberek levetkőzhetik a gátlásaikat és következmények, nyilvánosságra kerülés nélkül tehetik meg mindazt, amit szeretnének, persze csak a másik fél beleegyezésével.

Nikosznak az érdektelen, nehezen kapható férfit kell eljátszania, aki közben bármit megtehet. Egészen addig, amíg olyan helyzetekbe nem kerül, ahol a falnak nemcsak füle, de szeme is van. Így ilyenkor sem veheti le azt az álcát, amit magán hordoz. Sokszor a saját szívét el kell hallgatatnia, illetve az elveit is muszáj a szőnyeg alá söpörnie.

A történet középpontjában az áll, hogy egy ember hogyan képes mozgatni a saját kénye és kedve szerint a szálakat, s a játékban szereplő bábuk hogyan tudják mindezt kezelni. Olyan állapotok és körülmények uralkodnak a játék színterén, ahol sokszor a valóság irreálisnak tűnik, s szinte megkülönböztethetetlenné válik a realitás és az illúzió.

Szereplőinknek olyan szituációkkal kell szembenézniük, amik a saját tűréshatáraikat is feszegetik. Azonban Carrie Cooper ezekkel a helyzetekkel csak még inkább a székhez szögez minket és olyan izgalmak elé állít bennünket, ahonnan a megoldást a mondatok tömegéből szűrhetjük le.

Rita mondhatni az elejtett vad, azaz az áldozat szerepébe kerül. Megbabonázza a férfit a jellemével, a szépségével, és a tulajdonságaival. Meg akarja szerezni őt, bármi áron. Ez a játszma kezdődik el már az előző regényben is, s csak ebben az alkotásban teljesedik ki igazán.

A mű fő kérdése az lesz, hogy vajon a játékmester az összes szálat irányíthatja, és ezzel eleget tehet saját akaratának, nem tekintve a körülötte emberek átgázolásán, vagy pedig lesz, ami megállítja? Nikosznak sikerül sértetlenül megmenekülnie a Laconte villából? Lili vajon érzelmi téboly nélkül túléli mindezt? Egyáltalán fényt tudnak deríteni az igazságra, s napvilágra kerül mi az, ami a játszma része volt?

Mert a történet maga nemcsak a mi Lilink lelkivilágán ütközik ki, de Nikoszt is próbára teszi. Ennek ellenére a fő nézőpontot Rita, azaz Lili szemén keresztül ismerhetjük meg és általa olvadhatunk bele az olvasmányba.

Bennem többször is felmerült olvasás közben és a történet végén is, hogy én a főhősnőnk helyében hogyan és miként döntenék.

Összességében:
Carrie Cooper legújabb regényében egy letehetetlen, érzelmekkel teli útra hívja az olvasót. Megismételhetetlen stílusával és fantasztikus cselekményszálakkal várja a Marionettjátszma folytatásának résztvevőit.
S általa egy remekművet tarthatunk a kezünkbe, amihez hasonlóval ritkán találkozni!

Ajánlom:
- az izgalmas, romantikát is képviselő történetek kedvelőinek
- azoknak, akik szeretik a pörgős, letehetetlen könyveket
- egyszerűen mindenkinek!

Idézetek:

(..) a váratlan helyzetek sokszor hoznak elő rejtett dolgokat az emberekből.

A kapcsolatunk állandóan két szélsőség között ingázik, folyamatosan hullámzom a felfoghatatlan boldogság és az elviselhetetlen fájdalom között. És ez a mostani túl mélyen emészt. Veled akarok lenni, az élet mégis mindig olyan akadályokat gördít elénk, amelyek ezt meggátolják. Aztán mégis fogja magát, és mellénk áll, de csak azért, hogy újra szétválasszon.

(..) azt is megtanulta, hogy ha célt akar érni, nem árt értékelnie azokat, akik fontosak a számára.

(..) az emberi kapcsolatoknak – legyen szó akár baráti, akár szerelmi viszonyról – valóban akkor ismerszik meg az igazi ereje, ha a sorstól rájuk mért csapások és nehézségek közepette is képesek meginghatatlanul talpon maradni. A terhek vagy széttolják és elválasztják az embereket, vagy szorosabbra húzzák a kapcsolat fonalát.

Az életemet mindig is úgy éltem és élem, hogy csupán az észérvek és a logikus döntések mentén haladok, mert azt tudom irányítani, akkor ki tudom védeni a váratlan eseményeket. Te vagy az egyetlen, akinél nem érdekelnek az észérvek, és csak az érzéseimet akarom követni.

Tele vagyok kibogozni való érzelmi hurkokkal és csomókkal. És ezeken a bogokon kívül jelenleg az égvilágon nincs bennem semmi. Egy üres váz vagyok.

A játék az élete. Mindenkivel és mindennel ezt teszi. Irányít, befolyásol, meggyőz, helyzeteket teremt, hogy az történjen, amit ő szeretne. Számára ebben a játékban nincs határ, és nem érdekli, hogy élő emberek a bábui.

Ordítani, üvölteni szeretett volna, csapkodni, hisztériázni, zokogni és nem létezni.

 

Képek és szöveg forrása: 

 
Vásárolj kedvezménnyel az Anarchia Könyvbkog jóvoltából:
 
Anarchia-9ffcab0d  - 20% kedvezmény | Minimum rednelés 3.699 Ft. 
 
Anarchia_egy_kávé-e2d3c0a5 - 400 Ft kedvezmény |Minimum rendelés 3.699 Ft
 
Anarchia_olvass_tobbet-c830f523 - 30% kedvezmény | Minimum rendelés 6.999 Ft

További cikkek

Beth O’Leary: Az ágybérlő

Tudjátok kétes érzelmekkel kezdtem bele ebbe a műbe. Mert a fülszövege alapján egy humoros, laza olvasmánynak tűnt – sokszor csapdában estem már az ilyen regények esetében. Tartottam attól, hogy nem fogom tudni kellően elengedni magam, s úgy venni ezt a művet, ahogy illik.

Tovább
Hidasi Judit: 99 gondolat a szeretetről

Eme blogbejegyzés, mindenképp különleges és egyedi lesz, legalábbis számomra feltétlenül. Ez az első olyan alkalom, amikor úgy írok ajánlást egy kötetről, hogy nem végeztem vele teljesen. Viszont úgy érzem, itt az idő, hogy mégis megosszam a gondolataim veletek, ezzel az alkotással kapcsolatban.

Tovább
Marilyn Miller: A rabság gyönyöre

A rabság gyönyöre című mű olvasása közben rengeteg érzelem alakult ki bennem. Nem szeretem az olyan sztorikat, amit már rongyosra írtak és tíz író tíz történetbe leírja ugyanazt egy apró változtatással. Kicsit féltem a fülszöveg megismerése után, hogy ez is egy százszor megírt, tömeg alkotás lesz. Viszont azt hiszem ebben a műben kaptam az eddigi legnagyobb, hatalmas és kellemes csalódást az írónőtől.

Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem