Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

A jó anya - Bev Tomas

2019-11-14

Egy anya, aki elvesztette a gyermekét. Egy pszichológus, aki olyan emberekkel foglalkozik, akik súlyos traumákon estek át. Az anya önmagát hibáztatja: Amiért nem látta előre, amiért nem értette meg, amiért nem tett semmit. A pszichológus profi a szakmájában: Mindig helyesen dönt, mindig tárgyilagos marad, mindig tudja, mit kell tenni és mondani. A két személy egy és ugyanaz.

Leginkább a dráma és a pszichológia ötvözete ezt a történet. Lassú tempójú és sokat mondó. Az emberi tragédiák útvesztője. Kicsit olyan, mintha két személy életétébe nyernénk betekintést, akik egyre inkább összemosódnak, ahogy haladunk előre.

Mennyire lehet szétválasztani a munkát és a magánéletet, ha az emberrel olyan tragédia történik, amit szinte lehetetlen feldolgozni? Mennyire lehet valaki profi a munkájában, ha vele pontosan az történt meg, amivel mások, hozzá járnak segítségért?

Érdekes könyv, hiszen a fő esemény mellett, több olyan szál is található benne, amire az emberek kíváncsiak. Egy tragédia, ami nem velünk történik, mindig érdekes, mindenki kíváncsi rá.

Egy édesanyja sajátos viselkedése, az anyasággal járó kételyek és örömök rögös útja, - csavaros titkokkal bújtatott köntösben.

Történet:

Ruth pszichoterapeuta, aki lelkileg sérült emberekkel foglalkozik, próbálja megtanítani nekik, hogyan éljék túl a mindennapokat, hogyan másszanak ki a gödörből. Profi és szakszerű. Minden páciense esetében tartja a három lépés távolságot. Mint csoportvezető ugyanezt tanítja a gyakornoknak is, akiknek ez még nem igazán megy. Azán betoppan Dan. A fiú, aki szinte pontos mása eltűnt gyermekének, Tomnak. Bárhogyan próbálja tartani azt a bizonyos három lépés távolságot, egyszerűen nem megy. Néha úgy érzi Dan csak játszik vele. A fiú olyan helyzetek elé állítja, amelyekkel számtalanszor kibillenti őt. Ruth félelemmel telve közelít Danhez, sokszor a saját elveit is maga mögött hagyva.

A cselekményszál nemcsak a jelen történéseit, de a múlt pillanatait is ismerteti az olvasóval. Bepillantást nyerünk abba az időszakba, amikor Ruth megszülte iker gyermekeit: Tomot és Carolyne-t. Fejezetenként tapasztaljuk meg milyen volt a két pici, egészen a jelenig. Tom érzékeny lelkű, magának való gyerek, ellenben Carolyn mindig is céltudatos személyiség volt. Amíg a kisfiúval szinte állandóan foglalkozni kellett, addig a kislány már a kezdetektől fogva önálló kis emberke volt.

Ruth férje, David, nehezen viselte, hogy a felesége ennyire ragaszkodik fiához. Úgy gondolta, túlságosan engedékeny és nem veszi észre, hogy ezáltal Tom soha nem tud majd igazán gondoskodni önmagáról. Lányukkal pedig szinte alig foglalkozott. Bár, Ruth mindig azzal próbálta magyarázni - nem csak magának, - hogy Carolyne-nek nincs rá szüksége, - miközben nem jött rá arra, hogy a lány lelkében ezzel mekkora sebet ejt. A nő, Tom egész gyermekkorát, a saját elgondolása alapján formálta, - elrejtette a szoknyája mögé a világ elől. A házasságukban itt kezdődtek a problémák, - az állandó feszültség a két gyermek miatt, - de az utolsó csepp Tom eltűnése volt.

 

Szétesett a kapcsolatuk, a szerelmük, az összetartozásuk.

Most, hogy már mindenkit elveszített maga körül, egyetlen vigasza van: Dan.
A nő többször is segítségért fordul feletteséhez, mert sokszor nem érzi racionálisnak a fiúhoz való hozzáállását.
Dan kódszavakkal próbál kommunikálni a nővel – régebbi filmek jeleneteit idézi fel, amiket Ruth-tal is megoszt. Emellett, a fiú furcsa jelenségnek tűnik a nő számára, mert próbálja a terapeuta által megszabott határokat feszegetni, többféle módon is. Ha mindez nem lenne elég, a nő különös ajándékokat kap, amik szerinte, csakis a fiútól származhatnak.

Ruth életébe váratlan fordulat érkezik, amikor megtudja, hogy van egy unokája, Nicholas. A sivár, feszült napjait egy újabb apró csillag ragyogtatja meg. A kisfiú teljesen olyan, mint az apja, Tom.

De vajon mi az igazság? Tom valóban eltűnt? Dan valóban az, akinek mondja magát?

A mű első felében a lassúság dominál, aztán jön egy olyan fordulat, amivel kisebb sebességre kapcsolnak a dolgok. A végén pedig egy hatalmas csavarral és megdöbbenéssel kerítve ért véget.

Kellemes időtöltést nyújthat azoknak, akik szeretik ezt a zsánert és szívesen olvasnak olyan pszichológiai, avagy lélektani drámát, ahol emberek sorsait ismerhetjük meg.

Idézetek :

„Egész nap olyan vagyok, mint egy túlfűtött fürdőkád. Csipp. Csepp. Csöpp. Érzem a terhét, félő, hogy egyetlen újabb hozzám intézett kéréstől túlcsordulok, és tócsaként szétfolyok a padlón. És mégis, szinte esdeklem az újabbakért. Egy újabb páciens? Egy extra felülvizsgálat? Konferencia-előadás? Persze, megcsinálom, hallom magamat.”

„A harag jelezheti a lélek egészséges részének kiáltását. Azét a részét, amelyik harcolni akar. Amelyik arra vágyik, hogy jobban legyen. Ez lehet a jele az energiának vagy a reménynek. De nem mindig van így.”

„(..) – Az a cél, hogy maga nyissa ki a fiókokat, akkor, amikor akarja. Nézzen beléjük. Kutakodjon a tartalmukban. Utána megteheti, hogy takarosan elrendezve pakolja vissza, amit talált, de ott is hagyhatja összetúrva, ahogy maga akarja.
Feszülten néz rám.
- De a legfontosabb.. hogy képes lesz becsukni a fiókot, akkor, amikor maga akarja.”

„Nem akarok meghalni. Csak fájdalmat akarok okozni magamnak. Hogy a belső fájdalmat elűzzem.”

„Miután megérkezett a látogató, időnként újra előlép, alternatívákat kínál, dolgokat mutat. Miket tehetnék. Lehetőségem van latolgatni.”

„Amikor valaki szörnyű dolgokat követ el, meg akarjuk érteni. A kimondhatatlan tettek után válaszokat szeretnénk kapni. Ha egy fegyveres ártatlan diákokat gyilkol egy kollégiumban, vagy két fiatal megöl egy kisgyereket, vagy ha egy fiatalember elrejtőzve vár egy fiatal nőt és kisbabáját, akikkel még sohasem találkozott személyesen. Tudni akarjuk, miért. Természetesen tudjuk, ezek a tettek iszonyatosak és sokkolóak. Nem lehet az értelmüket kihámozni. És miközben mégis igyekszünk megérteni, él bennünk egy késztetés aziránt, hogy eltávolodjunk magától a rémületes eseménytől, hogy többé ne kapcsolódjunk hozzá. Egy diagnózis vagy címke valamiféle menekülést jelent. Elválasztja egymástól a tettet és az elkövetőt. Abnormálisnak láttatja. Idegennek. Ez megkönnyebbülést nyújt. És én megértem mindezt.”

Képek és szöveg forrása: 

 
Vásárolj kedvezménnyel az Anarchia Könyvbkog jóvoltából:
 
Anarchia-9ffcab0d  - 20% kedvezmény | Minimum rednelés 3.699 Ft. 
 
Anarchia_egy_kávé-e2d3c0a5 - 400 Ft kedvezmény |Minimum rendelés 3.699 Ft
 
Anarchia_olvass_tobbet-c830f523 - 30% kedvezmény | Minimum rendelés 6.999 Ft

További cikkek

Carrie Cooper: Bábok tánca

Értékelés:

Tavaly novemberben volt lehetőségem először olvasni Carrie Cooper-től, még hozzá eme sorozat első részét: a Kétségekbe zárva című regényt. Akkor meglepődtem az írónő páratlan és egyedülálló stílusán, a történetvezetésen, és mindazon, amit a mű magába foglalt. Abban az értékelésemben kihangsúlyoztam azt, hogy mennyire örülök annak, hogy Carrie Cooper alkotása szembejött velem.

Tovább
Kerstin Gier - Az álmok második könyve

Kerstin Gier olyan író, aki képes megteremteni egy újabb és újabb világot. Olyat, amiben az ember szívesen részt venne, átélne és részesévé válna. Érdekesen és egyedien vázolja fel az álmokat, és azokat a bizonyos ajtókat, ahova szereplőink betérnek. Szeretnék egy saját ajtót magamnak is, ahova az ember elmenekülhet, ha túlságosan sok problémával néz szembe, de mivel sajnos nincs, így én Az álmok második könyvébe menekültem. És milyen jól tettem. Imádom a humoros stílusát, a karakterei jellemét a történetei felépítését. Igazi felüdülés egy ilyen könyvet tartani a kezemben.

Tovább
Elmejáték

Sienna Cole már több műfajban is jeleskedett az olvasóközönség előtt, ám azt hiszem ez volt az a regény, ami a leginkább kiemeli az írónőt a hazai írók tömegéből. A Lefelé a folyón című mű volt az első olvasmányom tőle, majd folytattam a Négyszáz nap szabadsággal. Az Elmejáték pedig úgy vélem tökéletes választás volt az újabb olvasási élmény megszerzésében.

Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem