A szamuráj lánya duológia az Álomgyár kiadó gondozásában jelent meg. A sorozat első részét tavaly novemberben olvastam el, s akkor az ajánlómban is kijelentettem, hogy Budai Lotti műve mély nyomot hagyott bennem.

Értékelés:

Tavaly novemberben volt lehetőségem először olvasni Carrie Cooper-től, még hozzá eme sorozat első részét: a Kétségekbe zárva című regényt. Akkor meglepődtem az írónő páratlan és egyedülálló stílusán, a történetvezetésen, és mindazon, amit a mű magába foglalt. Abban az értékelésemben kihangsúlyoztam azt, hogy mennyire örülök annak, hogy Carrie Cooper alkotása szembejött velem.

Kerstin Gier olyan író, aki képes megteremteni egy újabb és újabb világot. Olyat, amiben az ember szívesen részt venne, átélne és részesévé válna. Érdekesen és egyedien vázolja fel az álmokat, és azokat a bizonyos ajtókat, ahova szereplőink betérnek. Szeretnék egy saját ajtót magamnak is, ahova az ember elmenekülhet, ha túlságosan sok problémával néz szembe, de mivel sajnos nincs, így én Az álmok második könyvébe menekültem. És milyen jól tettem. Imádom a humoros stílusát, a karakterei jellemét a történetei felépítését. Igazi felüdülés egy ilyen könyvet tartani a kezemben.

Sienna Cole már több műfajban is jeleskedett az olvasóközönség előtt, ám azt hiszem ez volt az a regény, ami a leginkább kiemeli az írónőt a hazai írók tömegéből. A Lefelé a folyón című mű volt az első olvasmányom tőle, majd folytattam a Négyszáz nap szabadsággal. Az Elmejáték pedig úgy vélem tökéletes választás volt az újabb olvasási élmény megszerzésében.

Nehezen tudtam letenni ezt a könyvet, és bár bevállaltam a nagycsaládi karácsonyi összejövetelt, de még a tradicionális pástétom készítése közben is fél szemmel Endre történetét olvastam.

Van egy könyv, amit minden évben elolvasok. Egy különös karakterű német színész, Rupert Seidl karácsonyi ajándéka volt Gabriel García Márquez Száz év magány című családregénye. Azonnal bevonzott Macondo és a Buendíák története. Éppen szerelmes voltam egy vad és megfoghatatlan férfiba, aki mindig váratlanul állított be hozzám, szenvedélyesen ölelt, aztán eltűnt az életemből, hogy újra visszatérjen. Olyan volt, mint a zabolátlan José Arcadió, aki kalózokkal járta be a világot, és amikor hazatér, magába bolondította Rebecát.

A címben szereplő mondat sok ember száját elhagyja, legalábbis ez az egyik vezető ok, amit az emberek említenek, amikor az a kérdés, hogy mégis miért olvasnak keveset (vagy miért nem olvasnak egyáltalán). Tény és való: a könyvek pénzbe kerülnek, némelyek nem is kevésbe. Sokak szemében rontja az értéküket, hogy nem megújuló a tartalmuk, tehát fizetnek értük sokszor elég borsos árat, aztán egyszer kiolvassák, és kész, nincs több új információ. Éppen ezért számos ember, még ha érdekes is lenne számukra egy könyv, úgy dönt, inkább nem veszi meg.

Ezt a mondást sokan hallhattuk már, az értelmét kibogozni viszont nem mindenkinek sikerül. Mi köze a tévének és a könyveknek a szegénységhez, gazdagsághoz? Ránézésre semmi, legalábbis nem feltétlen logikus, hogy a szegény embereknek nagy lenne a tévéjük. A nagy tévé drága. A gazdag ember pedig miért is kellene, hogy halmozza a könyveket? Persze ha kicsit okosabbak vagyunk, tudjuk, hogy nem feltétlenül kell szó szerint értelmezni a mondást, inkább átvitt értelemben rejt mondanivalót.

A diszlexiások esetében fontos tudni, hogy nem arról van szó, hogy lusták lennének olvasni, vagy esetleg buták lennének. Egész egyszerűen számukra sokkal fárasztóbb és több energiát igénylő folyamat az olvasás, mint másoknak. Persze ez már magával hozza, hogy a diszlexiások nem is szívesen olvasnak, hiszen számukra kicsit sem kikapcsoló, vagy pihentető tevékenység, hanem kőkemény agymunka. Pedig éppen a diszlexiásoknak kellene komolyabb figyelmet fordítani az olvasásra, a képesség ugyanis nagymértékben fejleszthető.

Mindannyian hallhattunk már a diszlexiáról, legtöbbünk tudása a témában azonban ki is merül annyiban, hogy ez egy olvasási nehézség. Persze az, tehát ez a tudás nem téves, de azért a diszlexia ennél jóval szerteágazóbb, vannak fokozatai, és persze nem mindenkinél derül ki olyan könnyen.