Ön sem érti a kvantumfizikát? – Így indít a könyv hátulja az ismertetővel. Nos, egy laikusnak ez a mondat minden bizonnyal kecsegtető lehet, azt sugallja, hogy most kap egy átfogó képet arról, amiről a fizikusok beszélnek, és talán majd az Agymenők egyes poénjain is nagyobbat fog nevetni ezután.

Biztosan veletek is előfordult már, hogy miután befejeztetek egy könyvet, az akkora hatással van rátok, hogy azután a szerző minden könyvét el szeretnétek olvasni. Nos, velem is most ez történt. Alig várom, hogy beszerezzem az író híres Metró – trilógiáját, és pótolhassam ezt a hiányt.

Három hétbe is beletelt, mire végigolvastam Brian Greene könyvét. És ez persze nem azért volt, mert unalmasnak tartottam, hanem mert annyira összetett, izgalmas és érdekes könyv, hogy lehetetlen volt rövid idő alatt végezni vele. Kellett hozzá a szellemi erőfeszítés. Minden fejezetben leírt dolognak utánajártam a neten, és más fizikával kapcsolatos könyveimben. Élvezet volt olvasni, és tanulni is!

Hogyan válik egy névből felső kategóriás világmárka? Többek között erről is szól Patricia Gucci története. Egy életrajz róla, a szülei szerelméről, és a Gucci dinasztia felemelkedéséről. Irodalmi szempontból enyhén szólva sem a legtökéletesebb, de ez nem is baj.

A Csuklyások című könyv már régóta felkeltette az érdeklődésem, de a polcomon álló kiolvasatlan könyvtoronyra nézve sokáig úgy döntöttem, hogy a megvétele várat még magára. A végső lökést a jelenünk Amerikájában zajló polgárjogi tüntetések adták meg. Szeretek aktualitásokról olvasni. Bár ez a könyv a 70-es évek Amerikájában játszódik, sajnálatos módon ugyanolyan kortalannak, és időszerűnek tűnik napjainkban is.

Alig vártam már, hogy kézbe vegyem Asimov egyik világhírű sci-fi klasszikusát, az Alapítványt. Az örömöm tetőződött, amikor rájöttem, hogy a Gabo kiadó egy kötetben adta ki a trilógiát, tehát egymás után befalhattam a 3 könyvet, mind a 900 oldalt.

Azt hiszem, hogy a sorozat első részének értékelésében kifejtettem a saját gondolataimat az írónő munkásságával kapcsolatban. S azok a pozitív dicséretek, a sorozat második részében csak még inkább megerősítést adtak nekem.

Tudjátok kétes érzelmekkel kezdtem bele ebbe a műbe. Mert a fülszövege alapján egy humoros, laza olvasmánynak tűnt – sokszor csapdában estem már az ilyen regények esetében. Tartottam attól, hogy nem fogom tudni kellően elengedni magam, s úgy venni ezt a művet, ahogy illik.

Eme blogbejegyzés, mindenképp különleges és egyedi lesz, legalábbis számomra feltétlenül. Ez az első olyan alkalom, amikor úgy írok ajánlást egy kötetről, hogy nem végeztem vele teljesen. Viszont úgy érzem, itt az idő, hogy mégis megosszam a gondolataim veletek, ezzel az alkotással kapcsolatban.

A rabság gyönyöre című mű olvasása közben rengeteg érzelem alakult ki bennem. Nem szeretem az olyan sztorikat, amit már rongyosra írtak és tíz író tíz történetbe leírja ugyanazt egy apró változtatással. Kicsit féltem a fülszöveg megismerése után, hogy ez is egy százszor megírt, tömeg alkotás lesz. Viszont azt hiszem ebben a műben kaptam az eddigi legnagyobb, hatalmas és kellemes csalódást az írónőtől.