Manolita Dragomir-Filimonescu zsigeri szükségből a szerelem templomát, a béke kikötőjét akarja megépíteni az emberiségnek. Olyan költészettel szembesülünk, mely élettapasztalatból ered, virágzást, megújhodást ígér, egy új társadalmat, amelyben a nagyon gazdagok kevésbé önzőek, a nagyon szegények pedig boldogabbak lehetnek.