| Vak pali, vak pali… Negyvenhatos sárga villamoson… Tíz perc az nagy idő, Elemér… - ez a kor már csak az irodalomban maradt meg varázslatos egésznek. Vagy a régi idők mozijában, ahol a kizárólag „Vak pali” formában emlegetett Rákóczi-induló-val indult a műsor. Bart István erzsébetvárosi regénytöredékei tükörcserepek a közelmúltból: a második világháború utáni évtized mindennapjait idézik meg, a szerző gyerekkorát, érzéki élményeit - és egy kisfiúnak nehezen értelmezhető történéseket. Azt az időszakot, amikor még visszajártak a holtak, és ezen senki sem csodálkozott, hiszen halottnak lenni nyilván rossz dolog, különben miért kívánkoznának vissza. A halottak „különös emberek”. Hát még az élők! A Keleti pályaudvarról érkező katona, akiről mindenki tudja, hogy valójában nem is a közeli vasútállomásról, hanem a nagyon is messzi Távol-Keletről tart hazafelé, Lukács úr, aki bizonyos helyzetekben elvtárs, az ávós - „ami olyan katonatisztféle” - udvarló, doktor Kolozsi, aztán a házmester, a viciné, a tróger, a Józsikám, az Elek vagy a Rózsika. Az Elemér utcát azóta átnevezték. Már nem jár ott sem söröskocsi, sem szódás, sem jeges, sem a 46-os sárga villamos. Nincs se lócitrom, se kintornás. Ma más zenére, más tempóban élünk. És ma már könnyen rámondjuk, hogy szép volt. Tíz perc az nagy idő, hatvan - vagy hetven - év még nagyobb, Elemér… |
Szállítás:
1-2 munkanap
Készleten
Eredeti ár:
3 299 ,-
Online ár:
2 771 ,-
Adatok
Raktári kód:
174864
ISBN:
9789635040155
EAN:
9789635040155
Megjelenés:
2019.
Kötésmód:
keménytáblás, védőborítóval
Oldalszám:
216
Nyelv:
magyar
| Vak pali, vak pali… Negyvenhatos sárga villamoson… Tíz perc az nagy idő, Elemér… - ez a kor már csak az irodalomban maradt meg varázslatos egésznek. Vagy a régi idők mozijában, ahol a kizárólag „Vak pali” formában emlegetett Rákóczi-induló-val indult a műsor. Bart István erzsébetvárosi regénytöredékei tükörcserepek a közelmúltból: a második világháború utáni évtized mindennapjait idézik meg, a szerző gyerekkorát, érzéki élményeit - és egy kisfiúnak nehezen értelmezhető történéseket. Azt az időszakot, amikor még visszajártak a holtak, és ezen senki sem csodálkozott, hiszen halottnak lenni nyilván rossz dolog, különben miért kívánkoznának vissza. A halottak „különös emberek”. Hát még az élők! A Keleti pályaudvarról érkező katona, akiről mindenki tudja, hogy valójában nem is a közeli vasútállomásról, hanem a nagyon is messzi Távol-Keletről tart hazafelé, Lukács úr, aki bizonyos helyzetekben elvtárs, az ávós - „ami olyan katonatisztféle” - udvarló, doktor Kolozsi, aztán a házmester, a viciné, a tróger, a Józsikám, az Elek vagy a Rózsika. Az Elemér utcát azóta átnevezték. Már nem jár ott sem söröskocsi, sem szódás, sem jeges, sem a 46-os sárga villamos. Nincs se lócitrom, se kintornás. Ma más zenére, más tempóban élünk. És ma már könnyen rámondjuk, hogy szép volt. Tíz perc az nagy idő, hatvan - vagy hetven - év még nagyobb, Elemér… |
Vélemények
Hírek
