A szív böjtje

„A címadó kisregény tanúsítja, hogy magam is kutya vagyok. A kötetben vannak novellák, tárcák (utóbbiak az 1989–90-es átváltozás környékéről), szövegek, őrültnek tűnő, de megfejthető keresztrejtvény, esszé a Tarot jóskártyáról, angolból visszafordított versek Amerikáról, japán és kínai, nőészeti rockesszé és sok más.

A kötetzáró kisregényben kortársaimnak hozzám írott leveleiből rajzolódik ki a pályám, az első megjelent novellámtól a Híd című regényemig. Az Élet és irodalom balhé volt a megjelenéskor, ma már irodalomtörténet.” Temesi Ferenc Részlet a könyvből: Én tudom a titkot: nincs semmi tudnivaló. Csak egy, a szeretet. A körmöm hegyéig szeretetből vagyok én. A szívem sajog belé, ha rágondolok, hogy az embereknek már csak szívzörejeik vannak. A szívüket meg „ketyegőnek” hívják. Valamikor lelkes állatok voltak ők is, hasonlatosak a kövekhez, füvekhez, felhőkhöz, de gőgjükben megrekedtek az emberi állat szintjén. Agyuk és szívük között csupán a vér kering, nem a lélek fészkel bennük többé, csak a halálfélelem. És még ezt hívja némelyikük Istennek! Halálfélelem – jó vicc. Mintha egyáltalán meg lehetne halni. Én már 33 kutyaöltőt megéltem, s amilyen pechem van, a következő létben megint embernek kell lennem, de ezen a marhaságon már mosolyogni sincs kedvem. Kutyamosoly – nem hiszitek, mi?