A Himalája egy külön világ: itt, a „hó országában" az idő és a tér olyan különleges jelentéssel bír, mint sehol másutt a világon. A Himaláját szavakkal szinte lehetetlen lefesteni; az érzések, a benyomások és a rettegés egymás után kerítik hatalmukba az embert olyan kusza összevisszaságban, akár egy álomban; s a képzelet és a valóság kibogozhatatlanul fonódik össze. Ahhoz, hogy az ember képes legyen megérteni azokat a megfejthetetlen összefüggéseket, melyek a lényegét jelentik ennek a világnak, ahhoz bizony ide kell születni, vagy hosszú éveket kell itt eltölteni. Minden egyéb kísérlet hiábavaló, minden ékesszólás menthetetlenül szegényesnek tűnik, ha beszélni akarunk erről a hatalmas hegységről. Itt minden óriási, mérhetetlen, fenséges és titokzatos, minden egyszerre félelmetes és csalogató, magasztos és fenyegetően halálos. A Himaláján azok a dobok, amelyek a fantasztikummal határosak, sokkal valóságosabbnak bizonyulnak, mint azok, amiket a saját szemünkkel látunk. Minden lépésnél érezhetjük azoknak a misztikus és nyugtalanító lényeknek a jelenlétét, melyek hol jóságosak, hol ellenségesek, s mindez a legelképesztőbb környezetben történik, amit csak emberi elme felfogni képes. A jeges csendet csak a lavinák fojtott mormogása, a jégtömbök fémes pattogása és az időnként felzúgó szélvihar töri meg: a hegyeket itt az isteneknek állított szent oltároknak tekintik. Egyes hegycsúcsokat sérthetetlennek tartanak, ahol az ember a puszta jelenlétével is beszennyezné az istenek fenséges lakhelyét. Az album csodálatos képekkel mutatja be ezt a távoli ismeretlen világot.