?Nem gondolnám, hogy író lennék. Csak egy no, aki rendszerbe szedte az élményeit, és mérleget készített? ? vallja HAJNAL MÁRIA, e kötet szerzoje. \r\n\r\nA sorait olvasván mégis úgy érezzük, helyettünk ír, gondolatai a mi töprengéseinknek adnak új irányt. Megtanít minket arra is, hogy nem maga a cél a fontos, hiszen annak csak az addig megtett út ad értelmet, amelyen ?cseppek? és ?csillagok?, bánatok és örömök, sikerek és kudarcok között kell egyensúlyoznunk. \r\n\r\nÍrásának egyéni ízt kölcsönöz roma identitásélménye, amelynek köszönhetoen tanulságos módon oszlatja el a sorstársaival kapcsolatosan rögzült homályt: ?Nagyon komoly zavar van az emberek fejében rólunk. [...]Mindig mindenkinek van egy osztálytársa, egy szomszédja, egy barátja, egy munkatársa..., aki roma volt, s ok boszen hangoztatják, hogy a fehérek között is vannak szemét emberek, az o ismerosük viszont szorgalmas volt, és tiszta. Elképzelésük nincs, mennyire sablonosak és bántók és szánalmasak ezek a szavak.?\r\n\r\nKliséktol mentes, megragadóan oszinte könyvében HAJNAL MÁRIA nemcsak minket késztet arra, hogy mérleget vonjunk ? o is ezt teszi. \r\n\r\nMit is kívánhatnánk? Talán, hogy érto olvasók kísérjék figyelemmel az útját...